Hoopswave

A San Antonio Spurs tegnap a Sacramento Kings-nél vendégszerepelt, és csak bírói segítséggel sikerült legyőzniük a liga utolsó helyezettjét. A Spurs a rendes játékidő lejárta előtt nem sokkal, egyenlő állásnál támadást vezetett, aminek a végén Michael Finley eresztett meg egy hárompontos dobást, ami be is hullott. A probléma csak az, hogy a labda a támadóidő lejárta után hagyta csak el a kezét:

Mindkét csapat tagjai azt nyilatkozták, hogy ez egy rossz bírói döntés volt, és még a bírók is készen álltak volna máshogy dönteni, azonban a szabálykönyv szerint nem lehet visszanézni a támadóidő lejárásához kapcsolódó vitás eseteket.

Röhej. Ott a technika, amit használnak a negyedek végén a játékidő lejártakor esett kosarak megítélésére, és most meg nem lehet felhasználni a videót, mint döntő tényezőt. Miért nem lehet igénybe venni, ha már ott van? Ugyanez a probléma megvan a fociban is, csak ott mondjuk a játék folyamatossága miatt nehezebb lenne videóbírót használni. A kosárlabdában (különösen pedig az NBA-ben) annyiszor megáll a játék, hogy egy-két plusz szünetet már nem is lehetne észrevenni. Mondjuk lehetne mindkét csapatnak két challenge-e, mint a teniszben, ami még a tévécsatornáknak is jól jönne, plusz a kedélyeket is könnyebben meg lehetne nyugtatni egyes vitás helyzetekben.

Ugyanis, bár ez a meccs a Kings szezonjához nem tett volna hozzá sokat, ám a Spurs számára rengeteget jelentett. Két meccsel az alapszakasz vége előtt ezzel a győzelemmel a Spurs továbbra is lépést tart a Rockets-szel és a Blazers-szel a 3-5. helyért vívott csatában. Ez az apró bírói tévedés bizony erőteljesen befolyásolta azt, hogy ki kaphat pályaelőnyt a rájátszás első fordulójában!

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a szürkerigók munkáját nem segítette az sem, hogy a - hazai, sacramento-i kezelésű - támadóidőt jelző órához tartozó duda nem akkor szólalt meg, amikor a számláló a nullához ért, hanem kicsivel később. Helyes működés esetén talán jó ítéletet hoztak volna a bírók, tehát az aréna üzemeltetői is szórhatják a hamut a saját fejükre emiatt. Nameg persze arra sincs garancia, hogy a hátralévő időben vagy a hosszabbításban a Kings megnyerte volna a mérkőzést...

Amíg Nyugaton valószínűleg csak az utolsó fordulóban fognak eldőlni a rájátszás párosításai, addig Keleten már csak igen kevés dolog krédéses. Tulajdonképpen a Miami-nak elég rosszul kell játszania ahhoz, hogy elveszítse az ötödik helyet, illetve a Philadelphiának kellene meglepő győzelmeket aratnia, hogy eggyel fentebb kapaszkodjon. Persze, az se dőlt még el, hogy ki lesz a Cavs és a Celtics áldozati báránya az első körben: Bulls vagy Pistons? Bár ez valószínűleg tökéletesen mindegy az eredmény szempontjából.

Természetesen nem csak Nyugaton, de Keleten is találunk olyan csapatokat, ahol egy-egy sérülés jelentős befolyást gyakorol a mostani illetve várható teljesítményre. A jelenleg elfoglalt pozíciók sorrendjében haladva így néz ki a helyzet az egyes gárdáknál.

A Cavaliers védelme csak még erősebb lett Ben Wallace visszatérésével, és nem igazán látszik rajta a kihagyás. Így a Cavs egy nagyon erős frontcourt-tal érkezik a playoff-ba, amit könnyen az egyéni párharcokra hangolhat majd Mike Brown. Ilgauskas, Varejao, Joe Smith és Wallace mind tapasztalt játékosok, akik már sokadik alkalommal néznek szembe a rájátszás intenzitásával. Mindannyian képesek nagyon jó zárásokat adni a dobóknak, akik nagyon jó hatékonysággal értékesítik helyzeteiket, különösen a hárompontos vonalon túlról. A Cavaliers lendületben van, és nem úgy néz ki, hogy ez épp a rájátszás kezdetekor veszne el.

A Celtics-nél a nagy kérdés természetesen az, hogy Garnett vajon 100 vagy csak 60 százalékon tér majd vissza. Mindenképpen veszélyesek, hiszen a Rondo, Allen és Pierce alkotta backcourt-juk hihetetlenül magas színvonalon képes teljesíteni. És nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok mondani, de a padról beszálló Marbury-House páros is úgy tűnik, hogy összeért a rájátszásra. Starbury úgy tűnik, kezdi megérteni a kiegészítő játékos szerepkörét, és pont azt teszi, amit kell: betörésekkel megzavarja a védelmet, majd kiosztja a labdát a sarokban várakozó House-nak. Ők, valamint a sérüléséből szintén most visszatérő Tony Allen egy drasztikusan javuló teljesítményű hátsó sort alkotnak. Az ellenfelek lassan csak abban reménykedhetnek, hogy a magasemberek terén verhetik meg a Bostont, ahol Garnett hiánya jelenleg gondokat okoz, mivel Perkins, Davis és Moore is hajlamos sok szabálytalanságot elkövetni. Természetesen KG érkeztével ezek a gondok is megoldódnak – mondom, amennyiben egészséges.

Újabb győzelem a Cleveland Cavaliers neve mellett, ezúttal a Philadelphia rovására. A Cleveland ezzel már Keleti elsőnek tekintheti magát az alapszakaszban. Nem mondhatni, hogy a Sixers túlságosan megnehezítette volna a Lovagok dolgát, akik végig kézben tartották a meccset. Az elején úgy tűnt, hogy Philly akarja jobban ezt a meccset, mivel a Cavs csak nagyon nehezen lendült mozgásba. A mérkőzés első pár percében az ekkor még szervezett Sixers védelem jó váltásokkal arra kényszerítette a Cleveland-et, hogy Varejao dobja el a labdát 4-5 méterről, amit ő meg is tett, néhány mulatságosan kinéző homályt produkálva. Aztán Lebron kezébe vette az ügyet, és leosztott egy pár asszisztot a befutó embereknek, amikor kettős emberfogást kapott, és rögtön szétesett a hazai védelem. Érdekes játék a Cavs-től (amit már több meccsen is volt alkalmam megfigyelni), amikor Lebron a bal oldalon kapja a labdát, majd megvár egy zárást és egy középről érkező segítő védőt, hogy aztán a palánk alatt termő Varejao-nak belője a labdát, amit azért a meglehetősen gyenge dobással és támadójátékkal rendelkező brazil sem hagy ki. Nagyszerű figura Mike Brown-tól; az ilyen húzások miatt (is) javult sokat a Cavaliers támadójátéka tavalyhoz képest.

82 meccs átkozottul sok. Átlag kétnaponta kellene hozni egy show-t, persze profi szinten. Ha pedig valaki spórolni akar az energiájával, akkor számolnia kell azzal, hogy a többiek, akik nem takarékoskodnak annyit, lehagyják a bajnokság során. Csoda, hogy a szezon során sok sérülés történik? Ráadásul egyre növekvő mértékben dőlnek ki az emberek, ahogy haladunk a rájátszás felé. Az alapszakasz sorrendjét nagyban meghatározza, hogy melyik csapatból hány játékos iratkozik fel a sérültek listájára. Gondoljunk csak a Phoenix-re, akiknek a sorsát megpecsételte Stoudemire levált retinája. Természetesen, ha egy csapatban pont a rájátszás közeledtével sokasodnak meg a sérülések, akkor még komolyabb bajba kerülhet, hiszen nincs már lehetőség sem arra, hogy megtanulák egy-két vereség árán, hogyan is kellene módosítani a játékukon a hiányzó kosaras pótlása érdekében. A rájátszás menetét nagyban meghatározza az, hogy épp melyik csapat a teljesen egészéges. Nyugaton például így:

A harmadik részben a második körös, a korábban draftolt, de játéklehetőséghez csak idén jutó, valamint a draft nélkül az NBA-be került újoncokról esik szó. A szám a játékos neve előtt azt jelzi, hogy hányadik helyen kelt el a drafton. Csak azok a játékosok szerepelnek az összeállításban, akik pályára léptek az NBA idei szezonjában.

32. Walter Sharpe – A Detroit választottja igen kevés lehetőséghez jutott (7 meccs eddig), és a D-League-ben gyűjtött tapasztalatot.

33. Joey Dorsey – Szintén D-League alapanyag, miután a Rockets-ben csak három meccsen kapott pár perc lehetőséget.

34. Mario Chalmers – Második körös létére stabil kezdő a Miami-ban. Ez önmagában még nem nagy szó, minthogy a többi játékos, aki az idény során irányítóként szóba jöhetett a Heat-nél, elég gyengécske. Ám Chalmers a sok, újoncokra jellemző hiba mellett is elég hasznosan és megbízhatóan játszott, valamint jól dolgozott össze Wade-del. A labdalopásokban különösen is jeleskedő játékos az idény minden meccsén kezdőként lépett pályára, amit az újoncok közül rajta kívül csak Mayo mondhat el magáról. Nem valószínű, hogy sztárjátékos lesz belőle, de egy stabil, megbízható kezdőjátékos rejlik benne, aki a következő években a Heat egyik alapembere lehet.

35. DeAndre Jordan – A Clippers centere leckéket vehetne Shaq-től büntetődobás témakörben. 38,4%, ez valami vicc, ilyet még Shaq se volt képes összehozni. El kell azonban ismerni, hogy bármilyen képzetlen, van érzéke a játékhoz: mezőnyből csak a palánk körül vannak kísérletei, amiket erős 62%-kal értékesít. Emellett a meccsenkénti 13 percek alatt 4,2 lepattanót és 1,1 blokkot szorgoskodik össze, a védekezése egyáltalán nem rossz. Remélhetőleg van még valaki a Clippers-nél, aki érti a szakmáját, és segíteni tud Jordan fejlődésében, valamint sikerül több lehetőséget is kapnia a jövőben. Ez utóbbi nem lesz könnyű, ha egészséges mindenki a Clippers magasemberei közül.

37. Luc Richard Mbah a Moute – Meglepetésre egész nagy szerepet kap a Bucks csapatában, mint védekező specialista. A szezon meccseinek kétharmadán kezdőként lépett pályára, ami nagy szó, hisz Scott Skiles nem igazán bízik az újoncokban. Mbah a Mouté azonban nagyon fegyelmezetten, kevés hibával játszva tölti be pontosan azt a szerepet, amit az edzője elvár tőle.