Amíg Nyugaton valószínűleg csak az utolsó fordulóban fognak eldőlni a rájátszás párosításai, addig Keleten már csak igen kevés dolog krédéses. Tulajdonképpen a Miami-nak elég rosszul kell játszania ahhoz, hogy elveszítse az ötödik helyet, illetve a Philadelphiának kellene meglepő győzelmeket aratnia, hogy eggyel fentebb kapaszkodjon. Persze, az se dőlt még el, hogy ki lesz a Cavs és a Celtics áldozati báránya az első körben: Bulls vagy Pistons? Bár ez valószínűleg tökéletesen mindegy az eredmény szempontjából.
Természetesen nem csak Nyugaton, de Keleten is találunk olyan csapatokat, ahol egy-egy sérülés jelentős befolyást gyakorol a mostani illetve várható teljesítményre. A jelenleg elfoglalt pozíciók sorrendjében haladva így néz ki a helyzet az egyes gárdáknál.
A Cavaliers védelme csak még erősebb lett Ben Wallace visszatérésével, és nem igazán látszik rajta a kihagyás. Így a Cavs egy nagyon erős frontcourt-tal érkezik a playoff-ba, amit könnyen az egyéni párharcokra hangolhat majd Mike Brown. Ilgauskas, Varejao, Joe Smith és Wallace mind tapasztalt játékosok, akik már sokadik alkalommal néznek szembe a rájátszás intenzitásával. Mindannyian képesek nagyon jó zárásokat adni a dobóknak, akik nagyon jó hatékonysággal értékesítik helyzeteiket, különösen a hárompontos vonalon túlról. A Cavaliers lendületben van, és nem úgy néz ki, hogy ez épp a rájátszás kezdetekor veszne el.
A Celtics-nél a nagy kérdés természetesen az, hogy Garnett vajon 100 vagy csak 60 százalékon tér majd vissza. Mindenképpen veszélyesek, hiszen a Rondo, Allen és Pierce alkotta backcourt-juk hihetetlenül magas színvonalon képes teljesíteni. És nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok mondani, de a padról beszálló Marbury-House páros is úgy tűnik, hogy összeért a rájátszásra. Starbury úgy tűnik, kezdi megérteni a kiegészítő játékos szerepkörét, és pont azt teszi, amit kell: betörésekkel megzavarja a védelmet, majd kiosztja a labdát a sarokban várakozó House-nak. Ők, valamint a sérüléséből szintén most visszatérő Tony Allen egy drasztikusan javuló teljesítményű hátsó sort alkotnak. Az ellenfelek lassan csak abban reménykedhetnek, hogy a magasemberek terén verhetik meg a Bostont, ahol Garnett hiánya jelenleg gondokat okoz, mivel Perkins, Davis és Moore is hajlamos sok szabálytalanságot elkövetni. Természetesen KG érkeztével ezek a gondok is megoldódnak – mondom, amennyiben egészséges.
A Magic egyetlen sérültje, Nelson már rég pótlásra került Alston érkezésével. Az ő fő gondjuk az, hogy nincs egy olyan játékosuk, akire folyamatosan lehetne támaszkodni a meccsek hajrájában. Egy olyan szupersztár, aki képes kezébe venni a meccs alakulását, elkéri a labdát, és kialakítja a saját dobóhelyzetét az igazán éles pillanatokban is. Howard ugyan szupersztár, és uralja a palánk alatti teret, de a gyenge büntetőzése miatt nem lehet neki bejátszani a labdát a meccs hajrájában, hiszen az ellenfél teljesen magától értetődő módon le fogja faultolni. Rajta kívül csak a kinti dobásokban bízhat Stan Van Gundy, és néha, ha jó napja van, Turkoglu az, aki elő tud lépni go-to guy-já. Arra pedig csak a Detroit Pistons volt képes, még 2004-ben, hogy bajnokságot nyerjen egy ilyen kaliberű játékos nélkül, de ők is csak a Shaq-Kobe párharcnak köszönhetően.
Az Atlanta szintén erősödik most a playoff közeledtével, hiszen visszatért sérüléséből Marvin Williams. Igaz, még nem pörög teljes fordulatszámon, de nem kétlem, hogy egy hét múlva, a rájátszás kezdetekor már kellően össze lesz drótozva ahhoz, hogy legalább egy fordulót kibírjon. A Hawks legnagyobb gondja azonban az, hogy nem igazán tudott az elmúlt meccseken lendületet gyűjteni, önbizalmat erősítő győzelmeket begyűjteni a rájátszás közeledtével. A csapat teljesítménye nagyon hullámzó volt az elmúlt időkben, és nem úgy néz ki, mintha tudnák, mi okozza ezt az ingadozást. Ami néha meccseken belül is extrém méreteket ölt, mint például legutóbb a nem túl veretes Pacers ellen is.
Ha van csapat, amit épp a legrosszabbkor sújt sérüléshullám, akkor az a Miami Heat. Mikor már úgy tűnt, hogy Luther Head kezd beilleszkedni a csapatba, hogy levegyen némi terhet Wade válláról, eltöri a kezét. Majd jön Haslem, és csúnya vágást szerez az ujjára. Mindeközben O’Neal folyamatosan bajlódik a térdével, Wade-nek is minden baja van lassan, Moon is kihagy meccset, és Cook-nak is otthon kellene maradnia a sérült vállával. Persze, közülük csak Head nem fog játszani majd a rájátszásban, a többieket valamilyen módon összerakják a csapat orvosai.
A Heat szerencséjére a Philadelphia sincs teljesen rendben, hiszen a nagyszerű másodéves játékos, Thaddeus Young is lesérült nemrég, csökkentve a Sixers hatékonyságát az erőcsatár posztján. Ráadásul a csapat hátralévő meccsei sem ígérkeznek igazán könnyűnek, hiszen még találkozni fognak a Kelet második helyére vadászó Boston-nal és a záróforulóban a Cavs-hez látogatnak majd, amelyik nem biztos, hogy feladja az utolsó meccsét, még akkor sem, ha már bebiztosították a pályaelőnyüket az egész rájátszásra. A Cleveland ugyanis olyan hazai rekordot hozhat össze, ami eddig egyetlen csapatnak, a nyolcvanas évek legendás Celtics-ének sikerült: 40-1-es mérleggel zárhatják az évet a Quicken Loans Arena-ban. A rekordok meg akkor is sokat jelentenek, ha ezt nyíltan nem is mondja ki senki.
A Bulls nagyon erős szezonhajrát produkált, miután megszerezték Brad Miller-t és Salmons-t. Így Luol Deng kiesése ellenére is sikerült felkapaszkodniuk a rájátszást jelentő pozíciókba, és az eközben megszerzett önbizalmuk miatt kellemetlen ellenfél lehetnek bármelyik élcsapat számára.
A Pistons sérültjei is rendbe jöttek lassan, Hamilton és Rasheed Wallace is játékra kész, még ha utóbbi nem is hozza azt a teljesítményt, amit megszokhattunk tőle. Igaz, az utóbbi időben bármilyen produkciót nyújt, az szokásosnak számít Wallace esetében, mivel egész szezon során igen hullámzó volt a játéka. De nem csak ő, hanem az egész Pistons teljesen inkonzisztens volt idén végig. Egyik meccsen az elmúlt években megszokhatott, fegyelmezett védekezésre építő csapatjátékot láthattuk tőlük, míg a következő nap már egy teljesen dekoncentrált, esetleges megoldásokra építő ötös volt a pályán. Egy ilyen tapasztalt csapatnál azonban nem lehet tudni, hogy összekapják-e magukat a rájátszásra, ahol jó összpontosítással nagyon megnehezíthetik a Cavs dolgát is akár, legalábbis hazai pályán.