Hoopswave

Míg Keleten csak az Atlanta-Miami párharc az, ami igazán kétesélyesnek számít, addig Nyugaton nagyon sűrű volt a mezőny a másodiktól a nyolcadik helyig. Egyedül a Lakers-nek sikerült kiemelkednie a többiek közül, míg a többiek az utolsó fordulóig harcoltak az egyes helyezésekért. Mint a Keleti főcsoport esetében, itt is meg lehet tenni a saját téteket!

L.A. Lakers (1., 65-17) – Utah (8., 48-34)

A Lakers túl jó csapat ahhoz, hogy megbotoljon az első fordulóban. Bynum is visszatért, így teljes kerettel készülhet Phil Jackson csapata a Jazz ellen, akiket a szezon elején még a titkos esélyesek között emlegettek. Aztán a sérüléshullám, valamint az inkonzisztens teljesítmény láttán leszoktak erről a szakértők. Boozer még mindig nincs teljesen rendben, és a csapat se vele, se nélküle nem tudott jó teljesítményt nyújtani idegenben. Ráadásul a szezon második felében otthon is be-becsúszott néhány rosszul sikerült mérkőzés, pedig a Salt Lake City aréna az egyik legrettegettebb helynek számít az NBA-ben. Ez a tény az egyetlen, amiért nem mondom, hogy a Lakers kisöpri a Jazz-t a rájátszásból: 4-1 L.A.

Holnap elkezdődnek a rájátszás küzdelmei az NBA-ben. Tizenhat csapat vág neki a csatározásoknak, de mint a sportban mindig és mindenhol, csak egy maradhat. A párharcok minden fordulóban négy nyert meccsig tartanak, a döntő kivételével 2-2-1-1-1 szisztémában, ahol természetesen mindig a táblázaton előrébb végző csapat kezd otthon. A döntőben majd 2-3-2 rendszert láthatunk, de ne rohanjunk annyira előre, a modorosblogba illő bevezető után foglakozzunk az egyes párharcokkal. Először a Keleti konferencia kerül terítékre, párosításonként, jóslatokba is bocsátkozva. Ne csak olvass, szavazz is!

Cleveland (1. hely, 66-16-os mérleg az alapszakaszban) – Detroit (8., 39-43)

Nem sokon múlt, hogy idén a Detroit ne jusson be a rájátszásba. A Cleveland nagyon erős, nagyon egységes, és nagyon jó formában vág neki a várhatóan hosszú menetelésének. Ben Wallace-on kívül sérültjük sincs, és az ő pótlása is megoldottnak tekinthető, amennyiben nem lesz harcra kész állapotban a térde. A Detroit-nál nem látni azt a tüzet, ami lehetővé tenné, hogy bármennyire is megnehezítsék a Cavs dolgát. Talán, ha szerencséjük van, és LeBron-ék túl könnyedén veszik az egyik idegenbeli meccsüket, akkor esély van arra, hogy egy Pistons győzelem is összejön. Ez azonban nem túl valószínű, akármennyi playoff-tapasztalattal is rendelkezik a Hamilton-Prince-Rasheed Wallace-McDyess négyes. Valahogy nem működik a dolog náluk idén. A Cleveland szerintem könnyedén, 4-0-lal fog átlépni a Detroit Old Boys-on. De senki ne számítson látványos meccsekre, ez egy igazi, védekezésre építő csapatok közötti küzdelem lesz.

Bréking nyúz: Bár az elmúlt hetekben Bostoni oldalról folyamatosan azt próbálták kommunikálni, hogy Garnett sérülése, ha nem is a legjobb ütemben, de folyamatosan javul, és a rájátszásra visszatér, most nagyon úgy látszik, hogy mindez csak puszta reménykedés volt az ő részükről is. Doc Rivers szerint Kevin Garnett sérülése nem javul, és könnyen lehet, hogy kihagyja az egész rájátszást. A bostoniak kiválósága Február 19. óta kínlódik a térdsérülésével, és az edző szerint Garnett lába a terhelés hatására folyton feldagad és merevvé válik a mozgása.

A Celtics játéka nem volt túl meggyőző az ő távollétében, bár még mindig van három All-Star kaliberű játékosuk Ray Allen, Pierce és Rondo személyében. A magasemberek azonban nagyon sok faultot szoktak összeszedni, ami korlátozza a hatékonyságukat. Garnett, mint a liga egyik legjobb védekező játékosa, nagyon fog hiányozni. Az első körben még várhatóan nem lesz gondja a Celtics-nek nélküle sem, bármennyire jó szériát is produkált február óta a Bulls, de később, amikor minden valószínűség szerint a Magic kerül sorra, nagyon kellene egy KG kaliberű játékos D-Howard ellen. (Az első körös playoff párosításokról hamarosan lesz külön post.)

Ami nekem egyre inkább gyanús, az nem más, mint hogy ebből egy microfracture műtét néz ki, ami már sok játékosnak nehezítette meg a dolgát. Általában az ilyen jellegű műtéten átesett játékosoknál egy hosszan elhúzódó, javulni nem akaró térdsérülés volt az előjele (pl.: McGrady, Kidd) Bár nem szeretem a Boston-t, de tisztelem őket a teljesítményükért, és nem kívánom Garnett-nek, hogy ilyen beavatkozáson kelljen keresztülmennie.

Mindeközben Keleten a potenciális ellenfelek egyszerre sóhajtottak fel megkönnyebbülten.

Szóval az után, hogy csődbe vitte a CBA-t, tönkretette a Pacers csapategységét, egy rakás szerencsétlenséget hozott össze a New York Knicks ügyvezetőjeként és edzőjeként, valamint szexuálisan zaklatta egyik munkatársát, Isiah Thomas újra munkát kapott. Nem a Clippers-nél, csak egy egyetemi csapatot bíztak rá, a Florida International University-t. Nem biztos azonban, hogy a "nagy név" jelentette marketingelőnyök elég pluszt jelentenek a Thomas képviselte mindenféle negatívummal szemben. Mondjuk, legalább addig sincs az NBA-ben, de nem kétlem, hogy még viszontlátjuk. A gonoszok nem csak a filmekben térnek mindig vissza...

A 2008-2009-es NBA alapszakasz bővelkedett nagyszerű egyéni teljesítményekben. A szupersztárok új generációja végleg megérkezett, és nem fogják kiengedni kezükből a legértékesebb játékosnak járó díjat. A szezon kezdetén egyértelmű favorit volt LeBron James, és a teljesítménye alapján rá is szolgál a díjra. Ám nem ő az egyedüli, aki megérdemelné: Dwyane Wade (az „MV3”) és Chris Paul (alias CP3) is szenzációs teljesítménnyel rukkoltak elő, a hátukon cipelve a csapatukat a rájátszásba. És akkor még nem beszéltünk Kobe Bryant-ről, Dwight Howard-ról, Chauncey Billups-ról, vagy Brandon Roy-ról. Kevin Garnett idén nem szólhat bele a küzdelembe, térdsérülése okán. Pedig lehetne rá okot találni, hogy azt mondjuk, a Boston számára ő a legértékesebb játékos, hiszen amióta megsérült, a Celtics láthatóan és mérhetően gyengébben játszik. Hasonló érveléssel Tim Duncan is említést érdemelhetne, de az MVP nem erről szól természetesen. De miről is szól akkor?

Az érték egy szubjektív fogalom, hiszen ki-ki maga dönti el, hogy mi jelent számára értéket. Az MVP legyen statisztikailag a legjobb játékosok között, legyen mérhető a hozzájárulása. Mondhassuk azt a különböző mutatók alapján, hogy igen, ez a srác rengeteget tett a csapatért. Valamint legyen létfontosságú a csapat stratégiája szempontjából is, mint ahogy Steve Nash kapta a két MVP-jét a D’Antoni-féle Suns-ban betöltött szerepe miatt. Legyen nyertes is, hiszen mit ér a sok pont és a különféle mutatókban elért nagy egyéni teljesítmény, ha közben a csapat folyton veszít. Elvégre a kosárlabda csapatsport, és az egyes játékosok teljesítményét csak a csapat kontextusában lehet igazán értékelni. A kritériumoknak természetesen átfedésben kell lennie, nem lehet az egyiket a másik nélkül értékelni. Ki is volt tehát idén az alapszakasz legértékesebbje?