Újabb győzelem a Cleveland Cavaliers neve mellett, ezúttal a Philadelphia rovására. A Cleveland ezzel már Keleti elsőnek tekintheti magát az alapszakaszban. Nem mondhatni, hogy a Sixers túlságosan megnehezítette volna a Lovagok dolgát, akik végig kézben tartották a meccset. Az elején úgy tűnt, hogy Philly akarja jobban ezt a meccset, mivel a Cavs csak nagyon nehezen lendült mozgásba. A mérkőzés első pár percében az ekkor még szervezett Sixers védelem jó váltásokkal arra kényszerítette a Cleveland-et, hogy Varejao dobja el a labdát 4-5 méterről, amit ő meg is tett, néhány mulatságosan kinéző homályt produkálva. Aztán Lebron kezébe vette az ügyet, és leosztott egy pár asszisztot a befutó embereknek, amikor kettős emberfogást kapott, és rögtön szétesett a hazai védelem. Érdekes játék a Cavs-től (amit már több meccsen is volt alkalmam megfigyelni), amikor Lebron a bal oldalon kapja a labdát, majd megvár egy zárást és egy középről érkező segítő védőt, hogy aztán a palánk alatt termő Varejao-nak belője a labdát, amit azért a meglehetősen gyenge dobással és támadójátékkal rendelkező brazil sem hagy ki. Nagyszerű figura Mike Brown-tól; az ilyen húzások miatt (is) javult sokat a Cavaliers támadójátéka tavalyhoz képest.
Mindeközben kicsit északabbra, Bostonban Ray Allen kapta a Celtics szellemiséget jelképező Red Auerbach-díjat, ami sajnos nem elég stílusos, mert egy kosárlabda alakú trófea, nem pedig szivar. A meccsen azonban inkább Paul Pierce volt az, aki a legtöbbet tette a Celtics sikeréért. Egyszerűen képtelen volt őt tartani a Miami védelme, bár általában ott voltak előtte, zavarni a dobását. Ám Pierce csakúgy, mint a két csapat legutóbbi összecsapásán, ezúttal is nagyon érezte a gyűrűt. Ami azt illeti, lehet hogy másnak kellett volna elsősorban ellátni a védőfeladatot vele szemben, nem Diawarának, aki sok hibával és jelentős önbizalomhiánnyal játszotta végig a mérkőzést. Persze hiányoztak Moon hosszú karjai, de talán meg lehetett volna próbálni valaki mást ráállítani Pierce-re. Mondjuk Wade-nek el kellett volna vállalnia ezt a feladatot, hogy igazán méltó módon lehessen az év védekező játékosa címre jelölni. Spoelstra tapasztalatlansága egyre többször kijön az ehhez hasonló kiélezett helyzetekben: hiába az előzetesen megszervezett játék, néha a meccs közben bizony bele kell nyúlni az eredeti stratégiába. Az alkalmazkodásban még nem elég jó a Heat edzője. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Celtics most megszerezze a győzelmet. Az eredmény viszont már csak a Boston második helyét erősítette meg, miután a Cavaliers győzelmével behozhatatlan előnyre tett szert az első helyért folytatott versenyfutásban.
