82 meccs átkozottul sok. Átlag kétnaponta kellene hozni egy show-t, persze profi szinten. Ha pedig valaki spórolni akar az energiájával, akkor számolnia kell azzal, hogy a többiek, akik nem takarékoskodnak annyit, lehagyják a bajnokság során. Csoda, hogy a szezon során sok sérülés történik? Ráadásul egyre növekvő mértékben dőlnek ki az emberek, ahogy haladunk a rájátszás felé. Az alapszakasz sorrendjét nagyban meghatározza, hogy melyik csapatból hány játékos iratkozik fel a sérültek listájára. Gondoljunk csak a Phoenix-re, akiknek a sorsát megpecsételte Stoudemire levált retinája. Természetesen, ha egy csapatban pont a rájátszás közeledtével sokasodnak meg a sérülések, akkor még komolyabb bajba kerülhet, hiszen nincs már lehetőség sem arra, hogy megtanulák egy-két vereség árán, hogyan is kellene módosítani a játékukon a hiányzó kosaras pótlása érdekében. A rájátszás menetét nagyban meghatározza az, hogy épp melyik csapat a teljesen egészéges. Nyugaton például így:
A San Antonio Spurs elég nagy gondban van éppen, hiszen Manu Ginóbili bokája most teljesen felmondta a szolgálatot, miután az elmúlt egy évben folyamatosan gond volt vele. Ezzel a Spurs nagy hármasa másfélre fogyatkozott, hiszen Duncan sem épp 100%-os. Neki a térde és a kvadricepsze rakoncátlankodik, ami a Cavaliers ellen például eléggé lekorlátozta a hatékonyságát. Minden bizonnyal ez a páratlan év most nem a Spurs-é lesz. Elég nagy meglepetés lenne, ha Parker és egy fél Duncan végigverné az egész mezőnyt.
A Hornets is csak reménykedik, hogy visszakapja kulcsjátékosait a playoff-ra. Chandler, Posey és Stojakovic nélkül egyetlen esélyük az első fordulóból való továbbjutásra az, ha a Spurs-szel kerülnek össze. Mivel David West bokája sincs teljesen rendben, ez egy nagyon kiegyensúlyozott párharc lehetne.
A többi nyugati playoff-csapatnál is vannak kérdőjelek a sérüléseket illetően. A Rockets már megtanult ugyan játszani McGrady nélkül, de szeretnék viszontlátni a pályán végre Landry-t, aki a rablótámadás közben szerzett lábsérüléséből lábadozik. A cserepadjuk sokkal erősebb vele, de korántsem biztos, hogy a lövés előtti hatékonysággal tudja majd ellátni a feladatát.
A Lakers szintén erősödne Bynum visszatérésével, ami ha minden jól megy, már a hét végén megtörténik. Persze még be kell építeni a csapatba, de idén már valószínűleg nem foghatják az ő sérülésére, ha kikapnak a döntőben.
A Jazz-t a szezon közben elég sok sérülés sújtotta, ám most úgy tűnik, többé-kevésbé mindenki egészséges. Meghatározó játékosuk, Boozer azonban az utóbbi, kevésbé fitt csoportba tartozik, még nem nyerte vissza a korábbi robbanékonyságát
A Nuggets-nél csak Kenyon Martin törékenysége okoz gondot, most is épp kihagyta az utóbbi két meccset. Egyébként egészséges a csapat, és egyelőre Martin kidőlése sem törte meg a lendületüket, aminek köszönhetően épp a második helyen állnak a konferenciában. Ha továbbra is egészségesek tudnak maradni, jó esélyük van egy hosszú menetelésre.
Portland-ben a legnagyobb gond ugyanaz, mint az egész év során: vajon meddig tart ki Oden térde? Ez a kérdés ott lebeg az egész csapat felett, mint valami sötét felhő, és áthatja az egész társaság (edzők, játékosok) hangulatát. mivel azonban ők is relatíve egészségesek épp (Oden térdével együtt), jó sanszuk van egy szép eredmény elérésére. Hacsak nem a Houstonnal akadnak össze az első körben, mivel a Rakéták teljesen uralják a kettejük közti párharcot.
A Dallas játékosai pont jókor gyúgyultak fel sérüléseikből, így erőtől duzzadóan várhatják a rájátszást. Csakhogy a Mavericks-nél a fejekben nagyobb gond van annál, mint hogy a kevesebb sérültből előnyt tudnának kovácsolni egy csak félig egészséges csapat ellen is.
