Hoopswave

A Detroit Pistons 2001 után idén először nem érte el a rájátszás második körét. A hosszú sikeres periódus a Cleveland Cavaliers-től elszenvedett 4-0-ás söpréssel ért véget az idei playoff első fordulójában. A 2004-ben bajnoki címet szerzett csapat védjegye a csapatjáték és a jó védekezés volt. Ebből most a Cavs ellen már nem sokat mutattak. Mióta novemberben Billups helyett Iverson érkezett a csapathoz, már semmi sem volt a régi. A mostani nyár pedig hatalmas változásokat hozhat a csapat felépítésében.

Az elmúlt pár idény eredménysora impozáns:

• Bajnoki cím 2004-ben.
• 2 bajnoki döntő (2004-2005.)
• 6 Konferencia-döntő (2003-2008.)
• Legalább 50 győzelem 7 szezonon keresztül (2002-2008.)
• Részvétel a rájátszásban (eddig) 8 egymást követő alkalommal (2002-2009, és ki tudja, mi lesz jövőre.)

Joe Dumars 2000-ben vette át a csapat ügyvezetői tisztjét, és saját elképzelése szerint formálta át az akkor igencsak középszerű, a sérülékeny Grant Hill nevével fémjelzett gárdát. Mint ahogy a nyocvanas évek végének Pistons-a, aminek tagjaként Dumars bajnoki címet nyert, a 2000-es években is a keményen dolgozó, pályán meghalni képes játékosok jellemezték a csapatot, hűen a város kékgalléros szellemiségéhez. A fineszre építő kosarasok helyét átvették a fizikális játékra alkalmasak. Ment Grant Hill, Stackhouse, jöttek helyettük Ben Wallace, Billups, Hamilton. Majd pedig a 2003-04-es szezon trade deadline-ja meghozta Rasheed Wallace-t, aki az utolsó darab volt a puzzle-höz, ami a bajnoki címet eredményezte.

Ingadozok, mint nádszál szélviharban. Néhány csapat alaposan rácáfol azokra a tényezőkre, amik alapján megelőlegeztem nekik a továbbjutást, így nem csoda, ha már a sokadik, újfent csak különböző eredményt jósolom egy-egy párharcra. Mivel egy újabb körön túlestek a hétvégén a csapatok, sőt többségük már a negyedik meccset is lejátszotta, ideje egy újabb áttekintésnek.

A Cleveland, ahogy sokan várták (mint én is), kisöpörte a Detroit-ot a rájátszásból, és rápihenhet a következő fordulóra. Amilyen formát mutattak, az se lesz sokkal szorosabb.

A Boston ezzel szemben egy újabb szoros meccset bukott a Bulls ellen tegnap, miután a harmadik meccsen visszaszerezte a pályaelőnyét. De újfent csak úgy tudott nyerni a Chicago, hogy több játékosa átlagon felül, míg a Celtics kulcsemberei Rondo kivételével tudásuk alatt teljesítettek. A Celtics magasembereinek faultproblémáit illetően igazam volt, ez a terület döntő volt a tegnapi meccsen, miután Perkins és Scalabrine is kipontozódott. Mivel ehhez kellett egy kis bírói segédlet is, mint ahogy Pierce jópár kihagyott dobása is az ellen elkövetett, be nem fújt szabálytalanság eredménye volt, továbbra is a Boston a párharc esélyese. Érdekes módon a Celtics nem kelti egy igazi tapasztalt csapat benyomását eddig, főleg a cserék játszanak úgy, mintha nem találkoztak volna még playoff-intenzitással, de tavaly is döcögősen kezdtek a rájátszásban. Nem hiszem, hogy vesztenének még meccset a Chicago ellen, mert most már össze fogják kapni magukat, és jobban fognak összpontosítani, mint az elmúlt pár meccsen.

Most, hogy a csapatok túlvannak az első két meccsen, és utaznak az alacsonyabban rangsoroltak otthonába, ideje egy kis számvetésnek: melyik csapatnak mekkora esélye van továbbjutni a rájátszás első köréből? Az első meccsek tartogattak néhány meglepetést, míg a második meccseken a hátrányba került csapatok mind jól válaszoltak a kihívásra, és csökkentették hátrányukat az első meccshez képest. A pontkülönbség kivétel nélkül az első meccsen vesztes gárda javára változott. Öt esetben ez elég is volt ahhoz, hogy kiegyenlítsenek a párharc tekintetében. A két élcsapat párosításain kívül nem is lehet azt mondani, hogy bármelyik lefutott lenne ebben a pillanatban. Lássuk, kinek milyenek az esélyei, a korábbi latolgatások tükrében.

Az idei év nagyon rossz volt az elmúlt tizenkét évben legjobb védőnek választott játékosok számára. Alonzo Mourning (Év Védője: 1999, 2000) nem tudott visszatérni szalagszakadásából, és vissza kellett vonulnia. Marcus Camby (2007) 20 meccset hagyott ki, és amikor játszott, abban se lelhette sok örömét, mivel a Clippers iszonyatos szezont futott. Ben Wallace (2002, 2003, 2005, 2006) 26 meccsen nem léphetett pályára idén, a legtöbbet lábtörése miatt hagyta ki. A tavalyi év legjobb védőjének választott Kevin Garnett 25 meccset kellett, hogy kihagyjon az alapszakaszban, és minden jel szerint a rájátszásban sem fog pályára lépni. Most pedig, hogy Dikembe Mutombo (1995, 1997, 1998, 2001) is megsérült, Ron Artest (2004) maradt egyedüliként, aki komolyabb probléma nélkül átvészelte eddig az idényt.

Dikembe Mutombo Mpolondo Mukamba Jean-Jacques Wamutombo a legidősebb aktív NBA játékos volt idén. 42 évesen a 18. szezonját töltötte a ligában, és számtalan nagyszerű eredményt tud felmutatni hosszú pályafutása alatt. Mint fentebb már említettem, négyszer kapta meg az Év Védője címet, négy szezonban is ő gyűjtötte a legtöbb lepattanót, öt szezonban a legtöbb blokkot, és minden idők második legtöbb blokkolt dobását jegyző játékosa Hakeem Olajuwon mögött. A Houston centere a tegnapi, Blazers elleni playoff-meccsen szerencsétlenül ért földet, és megsérült a térde, majd pedig hordágyon vitték le a pályáról. A meccs után azt nyilatkozta, hogy műtétre lesz szüksége, bár a csapat szerint csak egy súlyosabb húzódásról van szó. Mutombo elmondása szerint azonban vége kosaras pályafutásának. De micsoda 18 év volt ez! Következzen egy kis összeállítás Mutombo pályafutásáról.

A mai alaptézis a következő: a rájátszás során a hét nyert meccsig tartó párharcok 79 százalékát megnyeri az a csapat, amelyik az első meccset magáénak tudhatja. Továbbszámolva a következő eredményre jutunk: ha van nyolc első körös párosításunk, akkor 79%*8=6,32 a párharcok közül már nem fog változást hozni az első meccshez képest. Viszont 1,68 esetében még meg fog fordulni az eredmény, amit nyilván kettőre kell felkerekíteni. Vajon melyik az a két csapat, amelyik az első fordulós veresége után a legnagyobb esélye van megfordítani a párharc állását?

Két párosítást könnyedén ki lehet zárni, mivel a két első helyen kiemelt csapat magabiztos győzelmeket mutatott be a hétvége folyamán. Mind a Cavs, mind a Lakers viszonylag könnyed győzelemmel kezdte meg menetelését a 2009-es rájátszásban. Jelenleg nem látszik olyan tényező, ami a Pistons, illetve a Jazz javára fordíthatná az állást.

Fáj, hogy ezt kell mondanom, de a Miami teljesítménye nem hagyott igazán kétséget afelől, hogy melyik is a jobb csapat a Hawks-Heat párosból. Wade-től kezdve mindenkinek drasztikusan javulnia kellene a hátralévő meccseken, hogy bármilyen esélyük legyen a továbbjutásra. Nem kétlem, hogy javulni fognak a hátralévő meccseken, és meg is nyernek majd egy-kettőt, de az Atlanta a playoff-tapasztalatára és jobb játékosállományára építve meg fogja tartani az előnyét.

A Nuggets játékára nem volt ellenszere a New Orleans csapatának a két gárda első összecsapásán. Pedig a Hornets sérültjei mind vállalták a játékot, igaz, a hatékonyságuk hagyott némi kívánnivalót maga után. Mivel két mérkőzés között nincs túl sok idő regenerálódni, a hosszan húzódó sérülésekkel bajlódó New Orleans-ieknek nem túl jók a kilátásaik.