A 2008-2009-es NBA alapszakasz bővelkedett nagyszerű egyéni teljesítményekben. A szupersztárok új generációja végleg megérkezett, és nem fogják kiengedni kezükből a legértékesebb játékosnak járó díjat. A szezon kezdetén egyértelmű favorit volt LeBron James, és a teljesítménye alapján rá is szolgál a díjra. Ám nem ő az egyedüli, aki megérdemelné: Dwyane Wade (az „MV3”) és Chris Paul (alias CP3) is szenzációs teljesítménnyel rukkoltak elő, a hátukon cipelve a csapatukat a rájátszásba. És akkor még nem beszéltünk Kobe Bryant-ről, Dwight Howard-ról, Chauncey Billups-ról, vagy Brandon Roy-ról. Kevin Garnett idén nem szólhat bele a küzdelembe, térdsérülése okán. Pedig lehetne rá okot találni, hogy azt mondjuk, a Boston számára ő a legértékesebb játékos, hiszen amióta megsérült, a Celtics láthatóan és mérhetően gyengébben játszik. Hasonló érveléssel Tim Duncan is említést érdemelhetne, de az MVP nem erről szól természetesen. De miről is szól akkor?
Az érték egy szubjektív fogalom, hiszen ki-ki maga dönti el, hogy mi jelent számára értéket. Az MVP legyen statisztikailag a legjobb játékosok között, legyen mérhető a hozzájárulása. Mondhassuk azt a különböző mutatók alapján, hogy igen, ez a srác rengeteget tett a csapatért. Valamint legyen létfontosságú a csapat stratégiája szempontjából is, mint ahogy Steve Nash kapta a két MVP-jét a D’Antoni-féle Suns-ban betöltött szerepe miatt. Legyen nyertes is, hiszen mit ér a sok pont és a különféle mutatókban elért nagy egyéni teljesítmény, ha közben a csapat folyton veszít. Elvégre a kosárlabda csapatsport, és az egyes játékosok teljesítményét csak a csapat kontextusában lehet igazán értékelni. A kritériumoknak természetesen átfedésben kell lennie, nem lehet az egyiket a másik nélkül értékelni. Ki is volt tehát idén az alapszakasz legértékesebbje?
A számok szerint
Lebron James. De csak egy kicsivel felülmúlva Wade-et és Paul-t. Ha megnézzük a különböző statisztikai kategóriákat, akkor azt láthatjuk, hogy James pontátlaga 2., gólpasszban 7., lepattanóban 24., labdalopásban 7., blokkok tekintetében 22., míg a 7. legtöbb percet töltötte a pályán. Szinte minden kategóriában ott van a legjobbak közt, csökkentette idén az eladott labdáinak számát, növelte a dobószázalékát. És bár néhány kategóriában visszaesést láthatunk a tavalyi évhez képest, ez csak annak köszönhető, hogy idén meccsenként átlag 3 perccel kevesebbet tölt el a pályán. Összességében a hatékonyságát tekintve idén sikerült tavalyhoz képest még előrébb lépnie, és a plusz-mínusz (+/-) mutatója is a legjobb az egész mezőnyben. Mindemellett a Cleveland fennállása legjobb szezonját futja, és a rájátszás során végig pályaelőnye lesz, köszönhetően a ligaelső pozíciónak.
Dwyane Wade jelenti az egyik legkomolyabb konkurenciát James számára. A tavalyi szezon után feltámadó Miami sztárja vezeti az NBA-t a dobott pontok tekintetében, labdalopásban 2., asszisztban 6., blokkban 15. és a 4. legtöbb ideig tartózkodott a játéktéren akció közben. A fejlődés nála is egyértelmű: sokat javult a hárompontoson túlról, ahonnan az idei szezon során többször talált be, mint az előző 5 szezonjában összesen; valamint jelentősen visszább esett az eladott labdák száma is (hozzátenném: volt honnan csökkennie). Emellett rengeteg egyéni és csapatrekordot felállított idén, legutóbb a New York ellen dobott karriercsúcsot jelentő 55 pontot, közte 6 hárompontost. A negyedik legjobb +/- mutatóval rendelkezik, ami azért is nagy szó, mert míg a Cleveland átlagban +9 pontos különbséget produkál a meccsein (tehát James mellett a többiek is hozzáteszik a saját teljesítményüket), addig a Miami mindössze +0,2-n áll a szezont tekintve ugyanebben a kategóriában. Tehát ha pályán van, nyer a Heat, ha nincs, akkor garantált a vereség. Ezért nagyon fontos, hogy Wade ebben a szezonban csak egy meccset hagyott ki eddig, az előzőekkel ellentétben, amikor viszonylag gyakran volt sérült.
Chris Paul sem engedheti meg magának, hogy lesérüljön idén, mert körülötte a szezon során az összes fontos és kevésbé fontos csapattársa ki kellett, hogy hagyjon több-kevesebb mérkőzést. Ennek ellenére a New Orleans akár újra elérheti az 50 győzelmet idén, ha az utolsó fordulóban legyőzik a Spurs-t. Paul irányítása nélkül ez nem sikerülhetett volna. Az alacsony termetű, de annál gyorsabb kezű karmester idén is első az NBA-ben a gólpasszok és a labdalopások tekintetében, valamint 8. a dobott pontok rangsorában. A második legjobb a +/- tekintetében, és az ő esetében is igaz az, hogy a csapattársak nem tettek hozzá túl sokat a különbség kialakulásához, hiszen a Hornets +1,7-en áll ebben a tekintetben, mint csapat.
A számokon túl
A legértékesebb játékosnak pozitív hatással kell lennie a csapat játékára olyan téren is, ami túlmutat a statisztikailag könnyen kimutatható dolgokon. Igazi vezéregyéniségként kell viselkednie, és a körülötte játszókat is egy magasabb szintre kell, hogy emelje.
James ebben a tekintetben is nagyot alakít idén, hiszen a Cavaliers háza táján nagyon jó hangulat uralkodik mostanában, ami hozzájárul ahhoz, hogy jól megértsék egymást a pályán és azon kívül is. A csapaton belüli összhang fontosságát pedig azt hiszem, nem kell külön hangsúlyozni a Lakers 2004-es bukása óta. James játékával is példát mutat, irányít ha kell, vagy épp ő maga oldja meg a helyzetet – de nem esik egyik végletbe sem. Nem ismer elveszett helyzetet, mint ahogy a rengeteg, visszafutás közben elért blokkja is jelzi. Ezek a sapkák is azt mutatják, hogy a védekezést is igen komolyan gondolja, és mivel rettenetesen jó fizikai adottságokkal rendelkezik, képes szinte bárki ellen védekezni, az irányítótól a centerig. Olyan szintű rugalmasságot biztosít ezáltal a csapata számára, amit jelenleg senki más nem képes megadni.
Wade szintén nagyot lépett előre a védekezés terén, példát mutatva csapattársainak ezen a téren is. Egyre inkább azt mondhatjuk, hogy vezéregyéniség ő is, bár neki ezen a téren még van tere fejlődni. Meg kell tanulnia szóval is jobban segíteni a csapattársait, nem csak jó példával elöl járni. Ugyanakkor a mellette játszó játékosok mind jobban teljesítenek támadásban, mivel Wade két védő figyelmét vonja magára általában, amivel valaki mindig üresen marad. Ő pedig nem habozik passzolni ilyen helyzetben, ami könnyű kosárszerzési lehetőséghez vezet.
Paul szóban és tettekkel is ugyanolyan szenzációsan vezeti csapatát. Nagyon jól érzi, ki merre található a pályán, és meg is találja a csapattársakat a labdával, méghozzá lehetőség szerint a kedvenc helyükön, ahol a leghatékonyabbak tudnak lenni. Jelenleg két igazán jó pick-and-roll páros van az NBA-ben, az egyik Paul és David West, a másik pedig Deron Williams és Boozer. Mivel idén Boozer a sérülései következtében nem igazán hatékony, ezért a topon a Hornets duója áll. Paul a csapat esze és motorja, teljes egészében uralja a mérkőzés tempóját.
A többiek
Mint azt a bevezetőben is említettem, nem csak hárman érdemelnek említést az MVP-ért folyó harcban. Hogyan is mehetnénk el Dwight Howard teljesítménye mellett, akinek köszönhetően egy nagyon erős csapatot tudott Stan Van Gundy felépíteni Orlandóban. Superman a lepattanók és a dobásblokkolások terén is vezeti a ligát, amire eddig csak négyen voltak képesek. Természetesen Howard is többet jelent annál a csapata számára, mint hogy termeli a lepattanókat: az egész stratégia körülötte forog. Támadásban akkora veszélyt jelent, hogy a védekező csapat nagyobb teret kell, hogy hagyjon a másik négy, jól dobó Magic játékosnak. Védekezésben pedig ellenkezőleg, a jelenléte a palánk körül lehetővé teszi a többieknek, hogy szorosabban védekezzenek a kinti dobókon, hiszen fedezi őket hátulról Howard, ha a dobó inkább a betörést választaná. Ami viszont az ő jelöltsége ellen szól, hogy nem elég érett és képzett a támadójátéka. Nem tudja átvenni egy meccs irányítását, a palánk alatti megmozdulásai gyakorlatilag az egyszerű, „erőből áttörök a védőn és bezsákolom” taktikát rejtik. A szoros meccsek záró pillanataiban pedig főleg nem lehet rá építeni, mivel pocsék a büntetőszázaléka.
A tavalyi győztes, Kobe Bryant idén nem fog ismételni, köszönhetően annak, hogy túl sok jó játékos veszi körül. Emiatt mindenki úgy érzi – valószínűleg joggal, – hogy Kobe nélkül is nagyon jó lenne ez a csapat, pusztán Gasol-ra, Odom-ra és a többiekre támaszkodva. Talán nem lennének elsők Nyugaton, de ez sem elképzelhetetlen. Pedig a Fekete Mamba idén is lecsapott, amikor kellett, megmutatva, hogy még mindig szenzációs játékos, és képes ugyanarra, mint az elmúlt években, ha nem többre. Mert a védekezése neki is javult, valamint képes jobban megbízni a csapattársaiban, mint korábban. Ez utóbbi vonását természetesen már tavaly is megmutatta. Mi az oka annak, hogy nem ő lesz az MVP, mikor még mindig az egyik legveszélyesebb játékos? Mert nem kellett folyamatosan MVP-szinten játszania. Elég volt „csak” a tőle már megszokott, „szimpla” szupersztár teljesítmény. A fentebb felsoroltak pedig többször odatették azt a bizonyos pluszt.
Chauncey Billups-t szokták még emlegetni, mint az egyik legértékesebb játékost most az NBA-ben, köszönhetően annak, hogy a Denver Nuggets-t a nyugati főcsoport második helyére röpítette. De vajon egyáltalán ő ebben a csapatban a legjobb játékos? Nem Anthony az inkább? Nem lehet, hogy csak annyi volt a baj tavaly is a Nuggets-nél, hogy Anthony és Iverson számára nem volt elég egy labda? Hogy bár ott volt a védelemben Camby, de túlságosan is abban bízott mindenki a csapatból, hogy majd ő kimenti őket hátul, és ezért nem is fektetett energiát a védekezésbe? Félreértés ne essék, nem Billups érdemeit akarom én ezzel kisebbíteni, mert kellett hozzá az ő veterán tudása és irányítói képességének legjava, hogy ez az eredmény sikerüljön, mint azt már korábban le is írtam. És a legjobbak közé tartozik a posztján jelenleg. De az is biztos, hogy nincs benne az öt legértékesebb játékosban.
Brandon Roy pedig hiába nagyon jó játékos, még mindig hiányzik belőle valami, ami igazán bedobná a köztudatba. Pedig vitathatatlan vezéregyénisége egy nagyon jó Portland-nek, valamint a hetedik leghatékonyabb játékos.
Talán pont a médiahype hiányzik neki, az, amit Wade megkap a Heat marketingeseinek hátszelével együtt, akárcsak James a Cavaliers-től. Mert Wade látványosan játszik, és ezért folyamatosan szem előtt van. Csakúgy, mint James. Szegény Paul pedig csak félig kapja meg ezt a nyilvánosságot, ugyanis hiába dob gyönyörű alley-oop-okat, a visszajátszás csak félig mutatja őt, félig pedig a fogadó felet. Plusz a New Orleans irányítójának sokkal kevesebb lehetősége volt megmutatnia magát a nagyközönségnek, mint mondjuk James-nek. Mert James és Wade ezen a téren vitathatatlanul sokkal értékesebbek, mint Paul: teljes franchise épül rájuk, ott az arcuk a különböző termékeken, reklámokban, gyakrabban, mint Paul-nak. A Cavaliers, mint vállalkozás értéke becslések szerint duplájára emelkedett például, mióta LeBron náluk játszik.
Ki lesz tehát az MVP? King James, vagy valamelyik a szuper 3-asok, Dwayne „MV3” Wade és Chris „CP3” Paul közül? James simán megnyeri első ilyen díját idén – nem kétlem, hogy a jövőben többet is begyűjt majd még belőle. James számai egy árnyalattal meggyőzőbbek, és a csapata számára hatalmas értékkel bír, vezetői szerepe és kvalitásai nem kétségesek. Bármennyire is kedvelem Dwyane Wade-et, el kell ismerni, hogy idén LeBron volt a jobb játékos – mint ahogy ő is ezt teszi: "My vote is for LeBron," Wade said. "I think he's having an unbelievable year and his team is No. 1 in the NBA. So you can't really argue about it." (“Az én szavazatomat LeBron kapja – mondta Wade. – Úgy gondolom, hogy elképesztő éve van és a csapata az első az NBA-ben. Ezzel pedig nem nagyon lehet vitatkozni.”)
(másodközlés a bball.hu-ról)
