Míg Keleten csak az Atlanta-Miami párharc az, ami igazán kétesélyesnek számít, addig Nyugaton nagyon sűrű volt a mezőny a másodiktól a nyolcadik helyig. Egyedül a Lakers-nek sikerült kiemelkednie a többiek közül, míg a többiek az utolsó fordulóig harcoltak az egyes helyezésekért. Mint a Keleti főcsoport esetében, itt is meg lehet tenni a saját téteket!
L.A. Lakers (1., 65-17) – Utah (8., 48-34)
A Lakers túl jó csapat ahhoz, hogy megbotoljon az első fordulóban. Bynum is visszatért, így teljes kerettel készülhet Phil Jackson csapata a Jazz ellen, akiket a szezon elején még a titkos esélyesek között emlegettek. Aztán a sérüléshullám, valamint az inkonzisztens teljesítmény láttán leszoktak erről a szakértők. Boozer még mindig nincs teljesen rendben, és a csapat se vele, se nélküle nem tudott jó teljesítményt nyújtani idegenben. Ráadásul a szezon második felében otthon is be-becsúszott néhány rosszul sikerült mérkőzés, pedig a Salt Lake City aréna az egyik legrettegettebb helynek számít az NBA-ben. Ez a tény az egyetlen, amiért nem mondom, hogy a Lakers kisöpri a Jazz-t a rájátszásból: 4-1 L.A.
Denver (2., 54-28) – New Orleans (7., 49-33)
Már a második és a hetedik helyezettet is csak igen kevés választja el egymástól. A Nuggets fennállása legjobb NBA-alapszakasz eredményét érte el, amit a konzisztens játékuknak köszönhetnek. A liga leggyengébb csapatai ellen ők rendelkeznek az egyik legjobb mérleggel, míg a New Orleans többet botlott a rájátszásba be nem jutott csapatok ellen. Ami egyben azt is jelenti, hogy az erősebb ellenfelek esetében nem volt különbség a két gárda által mutatott teljesítményben. Az egymás elleni eredményük is 2-2 volt a szezon folyamán. Ez egy olyan párharc lesz, nagy szerepet kapnak a sérülések, mivel a Hornets-nek több olyan játékosa van, akik nincsenek a legjobb állapotban. David West már hosszú ideje sérült bokával játszott, de a New Orleans nem engedhette meg, hogy ne játsszon, mivel három kulcsjátékos volt sérült az elmúlt pár hétben. Chandler, Posey és Stojakovic sem lesznek 100%-osak, de az első három meccs 19-én, 22-én és 25-én lesz, tehát lesz idejük feltöltődni két összecsapás között. A Denver sikere azon múlik, hogy beleszaladnak-e valami csúnya vereségbe az első pár meccs valamelyikén, mert elég sok nehéz eset van a csapatban, akik könnyen felboríthatják az idei szezon során kialakult, és eleddig meglepően tartós csapategységet. A másik nagyon fontos tényező J.R. Smith játéka, aki ha az előző pár meccsen látott pontossággal szórja a hárompontosokat, akkor ezzel meg is nyerheti a meccset a Denver-nek, mert a Hornets részéről nincs, aki igazán lépést tudna vele tartani. Ugyanakkor a New Orleans rendelkezik egy Chris Paul-lal, aki még a sérülésektől sújtott csapatot is végig versenyben tudta tartani. A sérülteket pedig a rájátszásra úgyis összedrótozzák, és összeszorított foggal, pusztán az adrenalintól hajtva, de ott lesznek a pályán. Ha végre összejön pár meccs úgy a Hornets-nek, hogy nem dől ki a sorból senki, akkor meg fogják lepni a Denvert, és szoros küzdelemben, 4-2-vel tovább jutnak. Elvégre minden rájátszásban lennie kell meglepetésnek.
San Antonio (3., 54-28) – Dallas (6., 50-32)
Hiába nincs Ginobili, hiába kínlódik Duncan a térdével, a rájátszás már több, mint egy évtizede arról szól, hogy jön a Spurs, és nyer. Mint a fociban a németek: tök mindegy, mennyire írják le a csapatukat, ők mindig ott vannak az élmezőnyben. És bár a legkevésbé sem látványos a játékuk, de a hatékonyságuk egyszerűen elképesztő. Parker a legjobb szezonját futja, és Duncan-t sem kell leírni, mivel egyrészt nem kell sokat utazni, másrészt mindig van legalább két nap két meccs között a rájátszásban, hogy regenerálódni tudjon. A Mavs nagyon jó játékot produkált az utóbbi két hétben, és a nagy hajrájával nemcsak, hogy bejutott a playoff-ba, de egyenest a 6. helyet szerezte meg, ahonnan talán még esélyük is lehet továbbjutni. Pont a hajrára állt össze a csapat játéka: Josh Howard bokája eléggé rendbe jött ahhoz, hogy hatékonyan segítse a Dallas-t (elhalasztva műtétjét a rájátszás utánra), valamint Kidd is újra nagyszerű formában van. Ám pont az ő posztja az védekezésben, ahol megnyerheti a párharcot a Spurs: a gyors védőkkel gondban van a Mavs irányítója, és Parker a leggyorsabbak egyike. Nagy küzdelem várható a két csapat között, legutóbbi rájátszásbeli összecsapásukat a Dallas nyerte hét meccsben. Most is hasonló hossz tippelek, de Spurs győzelmet, mert hiába van Nowitzki a Mavericks-nél, a Sarkantyúsok az NBA németjei. 4-3 Spurs.
Portland (4., 54-28) – Houston (5., 53-29)
Hihetetlen kiegyensúlyozott párharcról van szó, ahol nüanszok dönthetnek. A Portland nagyon egységes csapat, hatékony támadásvezetéssel, bár lassú játékritmussal. A tempót a Rockets sem fogja felpörgetni, bár ők a védekezés nagymesterei, élén Artest-tel és Battier-vel, akik az NBA legelitebb védői közé tartoznak. A Portland ellen szól a tapasztalatlanságuk, mivel alig pár veterán játékosuk játszott playoff-meccsen, de ők sem nagy szerepet. Plusz, mintha a megelégedettség parfüme venné őket körül: még parádét is szerveztek a hosszú, rájátszást nélkülöző évek elmúlása okán, mintha csak bajnokságot nyertek volna. A Houston biztosan éhesebb ennél, ám Yao Ming és bandája még sosem jutott túl a rájátszás első körén. Most is egy olyan csapattal próbálkoznak, ahol nincs egy igazi befejező típusú játékos, akire a meccsek végén egyértelműen lehetne támaszkodni. Artest dobószázaléka és dobásválasztásai olyanok, hogy rá nem lehet bízni ezt a feladatot. A másik oldalon ezzel szemben ott találjuk Roy-t, aki szépen csendben az egyik legjobb befejező játékossá nőtte ki magát. Az irányító posztján is a Blazers-nek áll a zászló, még ha Blake nem is tartozik az elitbe – de legalább már van néminemű playoff-tapasztalata. A Rockets párosa ezen a poszton elég harmatosnak tűnik, se Brooks, se Lowry nem képes olyan játékra, ami döntően befolyásolná egy párharc kimenetelét. A hazai pálya előnye is a Blazers-nél van, és szerintem ez lesz majd a döntő tényező, mivel a Rose Garden-ben igen nehéz dolguk volt az ellenfeleknek a szezon folyamán: 4-3 Portland.
