A Detroit Pistons 2001 után idén először nem érte el a rájátszás második körét. A hosszú sikeres periódus a Cleveland Cavaliers-től elszenvedett 4-0-ás söpréssel ért véget az idei playoff első fordulójában. A 2004-ben bajnoki címet szerzett csapat védjegye a csapatjáték és a jó védekezés volt. Ebből most a Cavs ellen már nem sokat mutattak. Mióta novemberben Billups helyett Iverson érkezett a csapathoz, már semmi sem volt a régi. A mostani nyár pedig hatalmas változásokat hozhat a csapat felépítésében.
Az elmúlt pár idény eredménysora impozáns:
- Bajnoki cím 2004-ben.
- 2 bajnoki döntő (2004-2005.)
- 6 Konferencia-döntő (2003-2008.)
- Legalább 50 győzelem 7 szezonon keresztül (2002-2008.)
- Részvétel a rájátszásban (eddig) 8 egymást követő alkalommal (2002-2009, és ki tudja, mi lesz jövőre.)
Joe Dumars 2000-ben vette át a csapat ügyvezetői tisztjét, és saját elképzelése szerint formálta át az akkor igencsak középszerű, a sérülékeny Grant Hill nevével fémjelzett gárdát. Mint ahogy a nyocvanas évek végének Pistons-a, aminek tagjaként Dumars bajnoki címet nyert, a 2000-es években is a keményen dolgozó, pályán meghalni képes játékosok jellemezték a csapatot, hűen a város kékgalléros szellemiségéhez. A fineszre építő kosarasok helyét átvették a fizikális játékra alkalmasak. Ment Grant Hill, Stackhouse, jöttek helyettük Ben Wallace, Billups, Hamilton. Majd pedig a 2003-04-es szezon trade deadline-ja meghozta Rasheed Wallace-t, aki az utolsó darab volt a puzzle-höz, ami a bajnoki címet eredményezte.
Egy nem túl erős Keletről 2004-ben sikerült végre eljutniuk a bajnoki döntőbe, ahol a Los Angeles Lakers volt az ellenfelük. Az a Lakers, amelyik 2000-2002 közt bajnok volt, és amely egy rakás leendő Hall-of-Famer-rel állt fel. Az a Lakers, amelyikben Kobe és Shaq személyeskedése miatt óriási ellentétek voltak. Az a Lakers, amely mindezek ellenére a párharc esélyese volt. Ám a fénykorában lévő Ben Wallace egyedül is elboldogult O’Neal ellen, és ez, valamint a jól megszervezett Pistons védelem és a nagyszerű csapatmunka meghozta a győzelmet a szupersztárokkal teletűzdelt Los Angeles ellen. A csapat, amelyben nem volt egy sztárjátékos sem, nyert. Örök kérdés marad, hogy vajon egy kevésbé széthúzó Lakers ellen lett-e volna esélyük. Főleg, mert a következő években mindig hiányzott valami a végső sikerhez, pedig gyakorlatilag ugyanazok a játékosok adták a gárda gerincét.
A nagy bajnoki ötös (Billups, Hamilton, Prince és a két Wallace) először Ben Wallace 2006-os távozásakor fogyatkozott meg, de az érkező Chris Webber és az egy évvel korábban csatlakozó McDyess úgy tűnt, tudják majd pótolni. A Detroit alapszakaszbeli teljesítménye romlott is valamelyest, de a rájátszásban továbbra is eljutottak a konferencia-döntőig. A következő szezon is jól sikerült, ha objektíven nézzük a dolgokat, hiszen sok csapat tűzbe tenné a kezét egy újabb hosszú playoff-menetelésért, ám a csapat a 2004-es bajnoki cím óta nem tudta ugyanezt a sikert felmutatni már a negyedik egymást követő évben, pedig mindig közel állt hozzá. Mindeközben az alapot adó játékosok nem lettek fiatalabbak. A játék stagnált, fejlődés nem mutatkozott, és Dumars úgy gondolta, hogy ez nem is fog a jelenlegi szisztémában bekövetkezni. A tapasztalt játékosok megrekedtek egy szinten, ami elég jó volt egy-két kör megnyerésére a rájátszásban, de a fiatalok nem igazán tudtak lehetőséghez jutni (és így fejlődni) ezalatt, hiszen mindegyik pozícióra volt egy pillanatnyilag jobb, veterán játékos. A 2008-2009-es idény ezért az újjáépítés oltárán került feláldozásra.
Alig pár meccset követően jött a Billups-Iverson csere, ami már akkor mutatta, hogy újjá lesz formálva a Detroit. Egyértelmű volt, hogy a labdára támadáskor rátekeredő Iverson nem fog tudni beilleszkedni a Pistons-ba, amelynek a játéka már évek óta a kiegyensúlyozottságra épült. A szezon végére olyannyira elmérgesedett a helyzet a csapaton belül Iverson különbözősége miatt, hogy végül Dumars eltiltotta a játékost a csapattól. Ekkor még úgy tűnt, hogy akár egy-két kört tud is menni a Pistons a rájátszásban, mivel az alapszakasz ötödik helye is közel volt számukra. Ám közbejött néhány sérülés is, és végül csak a nyolcadik helyet kaparintották meg, ami nem sok jót jelentett.
A LeBron James vezette Cavaliers ellen nem volt esélye a csapatnak, és ezt tudva a tapasztalt játékosok nem sok energiát fektettek a párharcba. Főleg, mivel tudták azt is, közülük többen nem lesznek itt a következő szezon kezdetekor. Nem is lett valami szép a vége: egyik meccsen sem tudta a Pistons 10 pont alá szorítani a különbséget (átlag -15,5 pont meccsenként), és az utolsó, hazai összecsapáson LeBron-nak szólt az „MVP, MVP!” a korábban az odalátogatókkal igen ellenségesen viselkedő közönség soraiból. Tayshaun Prince négy meccs alatt 15 pontot gyűjtött és negatív(!) hatékonysági mutatót (PER) produkált. Rasheed Wallace is csak 6,5 pontot termelt meccsenként. A csapat legjobbja a kispadról beszálló Will Bynum volt, mivel neki még volt miért játszania, hiszen nem díszíti bajnoki aranygyűrű az ujját. Csak olyanok értek el 10 fölötti PER-t (és akkor még nem is a ligaátlagot jelentő 15-ről beszélünk), akik nem voltak részesei a 2004-es menetelésnek. Kitették a fehér zászlót a bajnoki ötös megmaradt tagjai, és az újonc edző, Michael Curry nem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel.
Mindez azonban egy nagyobb terv része csak: Dumars nagyon jól tudta, hogy ez a szezon nem fog jól sikerülni, ám kellenek ilyenek is, hogy utána újult erővel szállhasson harcba. Az Iverson-kísérlet rosszul sült el a pályán, de a hatalmas szerződése (20,8 millió $) épp most jár le, tehát nem fogja tovább terhelni a Pistons költségvetését. Nem ő az egyetlen a játékosállományból: Rasheed Wallace (13,9m $) és Walter Herrmann (2m $) szerződése is lejár, valamint dönthet a csapat arról is, hogy kíván-e élni Afflalo, Stuckey, Bynum és Maxiell játékával a következő évben, mivel mindegyikük kontraktusa a csapat kezébe teszi ezt a döntést. Sőt: akár még Richard Hamilton is elmehet a csapattól, ha él a szerződésében biztosított jogával, és kiszáll belőle. Ez utóbbi azonban nem valószínű, mivel a piacon a jelenlegi gazdasági helyzetben nem fog találni 11,6 milliónál többet érő lehetőséget – ennyit fizet neki a Detroit a következő évre. Attól függően, hogy a négy fiatal játékosból mennyit akar megtartani Dumars, a Pistons szerződéseinek összege jövőre 30,4 és 37 millió dollár között lehet. Ez pedig jócskán a fizetési sapka alá viszi a csapatot, ami sok lehetőséget biztosít az idei nyár játékospiacán. Rajtuk kívül csak két csapat fog rendelkezni ekkora pénzügyi flexibilitással, ami lehetővé tenné egy igazán jó játékos szerződtetését, ám se a Grizzlies, se a Thunder nem bír akkora vonzerővel, mint a Pistons.
A motown-i csapat bizonyítottan képes győztes csapatot kitermelni, nem úgy, mint a másik kettő. Közönségük is jóval nagyobb, és a médiában is jobban jelen vannak. Ráadásul a jövőre visszatérő játékosállomány sem túl rossz: Prince és Hamilton még mindig képes jó teljesítményre (ha akarnak is játszani, nem úgy, mint most a Cleveland ellen). Az ifjak közül Stuckey az, akit nagyon sztárolnak, és részben jogosan: igazi pontgyáros tud lenni, ám semmiképpen sem mondanám irányítónak. Ahhoz nincs elég jó szeme a pályán, és néha csak saját magának keresi a dobóhelyzetet. Maxiell és Amir Johnson ígéretesen játszottak tavaly, de idén mintha megálltak volna a fejlődésben. Will Bynum pedig igazi energizáló csere, aki képes felpörgetni a csapat teljesítményét, á la Nate Robinson.
A piac nem olyan jó azonban, mint 2010-re várja mindenki, amikor Wade, LeBron, Bosh és rajtuk kívül még sokan mások válhatnak szabadon igazolhatóvá. Idén Boozer a legnagyobb név, aki szinte biztosan elhagyja a Jazz-t. Rajta kívül még jó pár második vonalbeli játékos lesz szabadon igazolható, egyébként pedig a játékoscserék során tud erősíteni a Pistons. Itt hasznos eszköz lehet Richard Hamilton jövő év végén lejáró szerződése is, ami több olyan csapatot érdekelhet, akik 2010-re szeretnének minél jobban a fizetési sapka alá menni, vagy szimplán csak spórolni akarnak. A Dumars rendelkezésére álló lehetőségeket jól összefoglalja a hivatalos Pistons blog, a truebluepistons: Boozer, Bosh, Ben Gordon, Tyson Chandler, Stoudemire, Villanueva, David Lee, vagy akár Turkoglu is Detroit-ba teheti át székhelyét a nyár folyamán.
Ha pedig Dumars-nak egyik lehetőség sem tetszik, akkor megtarthatja a jelenlegi csapatot, és egy-két játékos „hosszú sérülésének” következtében elkezdhet „készülni” a 2010-es draftra, nomeg a már említett, szupersztárokkal kecsegtető átigazolási időszakra.
Egy dolog biztos most: egy korszak véget ért idén. Hét éven keresztül a Pistons mindig elért legalább 50 győzelmet az alapszakaszban, és egy kört minimum ment a rájátszásban is. A hét bő esztendőnek azonban vége – a jelek alapján viszont nem fogja követni hét szűk. Egy-két jó igazolással akár már jövőre újra esélyesként szállhatnak harcba, mint ahogy azt a Celtics tavaly bemutatta. A lehetőségek adottak.
(másodközlés a bball.hu -ról)
