Nézem a rájátszásban a meccseket, és folyamatosan azon kapom magam, hogy átkokat szórok a bírókra. Hogy a fenébe nem látta azt ott? Ha azt az előbb lefújta, akkor ezt most miért nem? Vagy ha azt nem, akkor ezt most miért igen?
A Tim Donaghy-féle bundaügy óta mindig óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon a bíró véletlenül tévedett, vagy szándékosan? Ott van a Carmelo Anthony-eset: mija zistenért nem fújt a spori, ha egyszer ott történt az orra előtt a szabálytalanság? És vajon kinek akart ezzel kedvezni? Bement a dobás, így a Denver a kedvezményezettje ennek a bírói döntésnek, de ha Anthony kihagyja, akkor máris a Dallas válik azzá, és a Nuggets akarja meglincselni a bírót.
Az NBA játékvezetői elég sok kétes ítéletet hoztak (vagy épp nem hoztak) a rájátszásban. Most a fókusz a durva szabálytalanságokra (flagrant fouls) helyeződött, miután elég sok vitát váltott ki egy-két ítélet. A liga vezetése azt mondja, hogy a további viták elkerülésére egyfajta továbbképzést fog tartani az előszezonban a játékosoknak és a csapatok vezetőinek ezt illetően. Szerintük a gond az, hogy a játékosok nincsenek tisztában a durva szabálytalanságokra vonatkozó szabályokkal, és ezen változtatni kell ahhoz, hogy kevesebb legyen a probléma. Pedig a gond épp az, hogy a bírók nincsenek tisztában azzal, egy adott szabálytalanság melyik kategóriába is tartozik: lehet szimplán egy keményebb fault, ami semmi következménnyel nem jár, vagy lehet flagrant 1 és flagrant 2, aminél a büntetők után a támadó csapat visszakapja a labdát is. A flagrant 1 esetében a szabálytalankodó játékos játszhat tovább, míg a flagrant 2 esetében kizárják a meccsből. Nem mindegy, hogy a bírók hogyan döntenek meccs közben – utána már a liga vezetése fel- meg leminősítheti a szabálytalanságokat, a meccs eredménye marad a régi. Csemegézzünk egy kicsit a visszás esetekből (a fentebb említett Anthony-féle eseten túl), amik felvethetik a bírók felelősségét.
Rajon Rondo például szájbaverte Brad Millert a Celtics-Bulls ötödik meccsén, amit sima faultnak fújtak a bírók. A ziccerrel Miller kiegyenlíthette volna a meccset, azonban az ütés következményeként alig látott, amikor a vonalra kellett állnia. Márpedig oda kellett állnia, mert ha az öltözőbe megy, akkor a Boston választhatott volna, ki dobja helyette a büntetőt, és annak se lett volna jobb eredménye. Ha a bírók flagrant-et fújnak, Miller-nek nem kellett volna szédelegve büntetőt dobnia, hanem mehetett volna öltözni (igaz nem is térhetett volna vissza a meccsbe utána), és a Bulls választhatott volna, ki dob helyette. Durva szabálytalanság volt? Szerintem lehetett volna annak fújni, bár attól még önmagában nem fordul meg az eredmény. Esélye azonban több maradt volna a Bulls-nak. Ebben az esetben tényleg felmerül, hogy a liga jobban kommunikálhatná, mit is tart flagrant kategóriába vonatkozónak, hiszen napokon keresztül ment erről a vita.
Ron Artest felborította a levegőben lévő Pau Gasol-t a két csapat harmadik mérkőzésén, és a játékvezetők úgy látták, hogy ez kettes kategóriájú durvaság volt, amiért ki is zárták a houstonit. Ez már a meccsnek a vége felé történt, amikor minden eldőlt, tehát nagy hatása ennek a kizárásnak nem volt az eredményre. Stu Jackson, a liga ilyen ügyekkel foglalkozó al-ügyvezetője úgy gondolta – hozzáteszem nagyon helyesen, - hogy ez nem ért, csak flagrant 1-et. Azaz, éppenhogy a bírók nem voltak képben a szabálytalanságot illetően! Phil Jackson és Kobe Bryant is azt nyilatkozták, még mielőtt visszaminősítették volna az esetet, hogy nem volt igazán szerencsés kizárni ezért Ron-Ron-t. Egyszerűen kissé szerencsétlenül esett Gasol, ami felnagyította az elkövetett szabálytalanságot. (Mellékes: Mintha a spanyolok nem tudnának rendesen esni: Fernandez is majd’ fejét törte az alapszakaszban, amikor Ariza félig oldalról, félig hátulról lesöpörte a levegőből. Az durvább volt ennél, de ott is kellett egy szerencsétlen földetérés ahhoz, hogy baj legyen belőle.) Visszatérve az Artest-faultra, ha ilyen szabálytalanságért a meccs elején zárják ki, akkor sokkal nagyobb lett volna az ezt övező felhajtás is.
Szintén csak utólag lett flagrant 1-re felminősítve Kenyon Martin szabálytalansága Nowitzkivel szemben. Lehet vitatkozni róla, hogy ez jogos volt-e vagy sem, tény, hogy a bírók, és felettesük, Stu Jackson, ebben az esetben is máshogy ítélték meg a történteket.
Dwight Howard lekönyökölte Dalembert-et, minek következtében a liga utólag el is tiltotta a Magic centerét. Itt sem meccs közben hozták meg a végleges ítéletet, pedig akkor Howard nem csak egy meccsről hiányzott volna, hanem már ennek a mérkőzésnek a nagy részét is ki kellett volna hagynia, ami nagyban megváltoztathatta volna a párharc ötödik meccsének a dinamikáját. (A félreértések elkerülése végett: nem azt mondom, hogy a Sixers megnyerte volna a mérkőzést, csak másképpen zajlott volna le az összecsapás.)
Ron Artest egy másik ügyben is érdekelt volt, mégpedig a második meccsen, amikor egy lepattanóért való küzdelem közben Bryant belekönyökölt. Erre Ron bepöccent, és majd leharapta Bryant fülét, amolyan Tyson-módra. A Rockets játékosa szerint Bryant nyakon könyökölte – ez pedig eltiltást jelenthetett volna Kobe számára, mert a szabály szerint váll fölötti ütésnél ez jár. A bírók ebben az esetben például észre sem vették a könyököst, nemhogy szándékos, váll fölötti ütésnek könyvelték volna el a szituációt. A liga később ezt is felminősítette flagrant 1-re, de Kobe épp Artest mellkasának a tetejét találta el, így nem lett eltiltás az ügyből. Tény, hogy csak a palánk mögötti kamera kapta el jól az esetet, tehát nem lehetett egyszerű ott a helyszínen megítélnie a játékvezetőknek.
Sokan azt mondják, hogy a bíráskodás borzalmas az NBA-ben, és részben igazuk van. Sok olyan eset van, amikor a bírók egyértelműen nem követik a szabálykönyvet, figyelmen kívül hagynak szabálytalanságokat, vagy pedig bevesznek mindenféle színészkedést. Ez meg fog történni, emberből vannak, szándékosan vagy véletlenül, de mindenki követ el hibát. Vajon megoldást jelentene a jelenlegi szabályok pontosítása, újrafogalmazása, mint ez a cikk javasolja? Anélkül, hogy túlbonyolítanánk a dolgokat, valószínűleg nem. A legtöbb csapatsportág szabályrendszerének vannak szürke területei, főleg ami a test-test elleni küzdelmet illeti. Ezt illetően nem lehet meghatározni, se mérni, hogy mondjuk, ha 10 Newtonnál nagyobb erővel löki meg valaki az ellenfelét, az már szabálytalan, óhatatlanul marad tere a szubjektivitásnak is. Az már inkább feldühít, ha következetlenül alkalmazzák a játékvezetők a szabályokat, mint a bevezetőben említett Anthony-féle esetnél is, ahol meccs közben mindent lefújtak, a végén meg egy nyilvánvaló lökésnél nyelték le a sípot.
Az is igaz viszont, hogy a játék sebessége, az intenzitás egyre nő, úgy a kosárlabdában, mint az összes többi sportágban. A játékosok is egyre kifinomultabb eszközökhöz nyúlnak, hogy rejtett faultokat kövessenek el, vagy épp elhitessék a bírókkal, hogy szabálytalankodtak velük szemben. Nehéz ezt követni, hiszen az emberi szem sebessége, látószöge nem fejlődik ilyen mértékben. Jobbra-balra száguldoznak a játékosok a pályán, és a bonyolultabb figuráknál rengeteg, labdától távoli mozgás történik, amit szabad szemmel gyakorlatilag lehetetlen mind nyomon követni, még három bírónak is. Óhatatlanul rejtve marad valami a kétajtós szekrény méretű játékosok takarásában, ráadásul oda kell fókuszálni az 5-10 méterre lévő labdára, ami lecsökkenti az agyilag feldolgozható kép nagyságát. Miért ne lehetne jobban kihasználni, hogy kamerák tucatja követi az eseményeket? Dicséretes tény, hogy egyre több esetben használhatják a bírók a televíziós visszajátszást a döntésükhöz, viszont ezt sem lehet a végtelenségig fokozni: így is elég hosszú egy NBA mérkőzés, nem kell, hogy a két-két és fél órás időtartam háromnál is többre nőjön. Miért ne lehetne odaültetni a három bíró közül egyet a monitorok elé, ahonnan nagyobb rálátása lenne az eseményekre? Ahonnan ugyanúgy közbefütyülhetne, mint a többiek? Nagy előrelépés lenne, legalább akkora, mint a visszajátszás felhasználásának bevezetése. És példát mutathatna pár másik sportágnak is: a labdarúgásban például ott van a negyedik játékvezető, akinek a meccs során nincs túl sok dolga. Jobbára adminisztrál csak, de miért ne segíthetne be olyan meccseken, ahol televíziós közvetítés van? Vagy a vízilabdában még egy bírót be lehetne-e vezetni, aki a víz alatti piszkos munkától menthetné meg a sportot, egy víz alatti kamerát figyelve? A technikai háttér megvan, és több sportágban sikerrel alkalmaznak visszajátszásokat a kosárlabdán kívül is: a rögbiben segít a cél megítélésében, a tenisznél a challenge sokat javított a bíráskodás megítélésén. Miért ne lehetne a kosárlabda az első, amelyik még eggyel tovább lép ezen az úton, talán egy kisebb forradalmat indítva el?
