Amikor arról írtam, hogy Billups mennyire jó hatással volt a Nuggets játékára, és a Pistons mennyivel gyengébben játszik nélküle, meg kellett volna említenem, hogy Iverson ezzel szemben pont hogy negatívan befolyásolta a Detroit játékát. Most, hogy sérültet jelentett, egyből feljavult a Detroit játéka, és le is győzték a Keleti konferencia három legerősebb csapata közül előbb az Orlando-t, majd a Bostont.
Véletlen egybeesés? Egyértelműen nem. Iverson egyszerűen nem tudott beilleszkedni a Pistons játékstílusába, hiszen mindig is egy viszonylag önző játékos volt, aki csak akkor passzolta a labdát, ha már nem volt más választása (néha még akkor sem). A Boston elleni mérkőzésüket látva teljesen nyilvánvaló, hogy a legnagyobb erőssége ennek a Detroitnak pont a labdajáratás, amivel az ellenfél védelmének a koncentrációját minél jobban meg tudják osztani. A pálya másik végén pedig Iverson túl sokat kockáztatott, hogy megpróbáljon labdát lopni, és ezzel gyakran tudott az ellenfél kettő-az-egy-elleni helyzetet teremteni.
Ráadásként még ott van Iverson egója is, ami mindig is jó magas volt, és ez rányomta a bélyegét a Pistons csapaton belüli hangulatára is. Ez Hamilton egy-két megnyilvánulásából kiderült, például, amikor azt nyilatkozta, hogy ideje lenne rájönni, hogy amikor ő a kispadról száll be, a Detroit 4-12-es mérleggel rendelkezik, ezzel jelezve, hogy kéri szépen vissza a kezdőszerepet, Stuckey vagy Iverson kárára.
Megjegyzem, mindkettő jó megoldás, de talán AI több energiát tud hozni a kispadról beszállva, mint Stuckey. Stuckey ugyanis egyszerűen túlértékelt, legalábbis a fejlődése jelenlegi fázisában. D-Wade-nek képzeli magát, de ezt keveri Baron Davis-stílusú rossz dobásokkal, amitől sokkal kevésbé hatékony a játéka. A pályán való viselkedése azt mondja: "igen, megérkeztem, én vagyok a nagyfiú", közben elég sok rossz döntést hoz a labdával, ami az éretlenség egyik jele, és inkább SG, mint PG, tehát többször akarja egyedül megoldani, mint ahányszor a csapattársaira hagyatkozik. Márpedig ha a két kezdő guard egyformán ezt a mentalitást képviseli, akkor ott nem lesz szép, ritmusos labdajáratás.
A Detroit-i GM-nek, Joe Dumars közben valószínűleg azon gondolkozik, hogy most melyik utat válassza: tartsa együtt a jelenlegi kemény magot (Hamilton, Prince, Wallace, McDyess), akik már azért lassan kezdenek kiöregedni, de nagyon érzik egymást; és megpróbáljon még egyszer, egy erős csapatjátékos szerződtetésével a következő egy-két évben bajnokságot nyerni? Vagy épp robbantsa fel az egészet, és kezdjen egy új alap építésébe, ami a következő két-három év plyaoff-szereplésének feláldozását is jelentheti? Utóbbinak valószínűleg az előbb említett négyes egyik tagja sem örülne túlzottan, tehát lehet, hogy másfél éven belül mindegyiküket máshol látjuk majd viszont. Valamiért az utóbbi tűnik valószínűbbnek a Billups-Iverson csere óta.
