Itt a visszatérés, indul az új szezon, a nyári szünet után visszatér a blog is!
Miután a játékvezetői testület és a Liga között létrejött a megállapodás, nincs akadálya annak, hogy elkezdhessünk a pályán történő eseményekre fókuszálni. Kezdődik az NBA 2009-10-es alapszakasza! Nagy erőviszonybeli átrendeződések nem történtek a nyáron, az esélyesek köre nagyon hasonló a múlt évihez. Érdekes szezon vár ránk, ahol legalább annyit fogunk hallani a 2010-es várható átigazolásokról, mint az esélyesekről, ha nem többet. Itt most ezekkel nem szeretnék foglalkozni, másfajta találgatásokba fogok bocsátkozni. Nem számolva a szezon során bekövetkező sérülésekkel és nagyobb átigazolásokkal, íme így látom én az esélyeket:
Goin’ nowhere – Milwaukee, Sacramento, Indiana, New Jersey, Minnesota, Charlotte
A várható sereghajtók, akik nem tettek túl sokat, hogy a tavalyihoz képest jobb helyre kerülhessenek. Milwaukee-ban pont annak a Michael Redd-nek kellene a hátán vinnie a csapatot, aki nem igazán illik Skiles edző játékstílusába – lesz-e trade belőle? A Kings egy rakás szerencsétlenség volt tavaly, és a nyáron nem mondhatni, hogy erősödtek volna. Tyreke Evans-ből lehet jó játékos, de nagyon sokat kell még tanulnia a PG mesterségből. Az Indiana sem erősödött semmit, bár Hansbrough-ból simán lehet egy második David Lee. Na nem mintha Lee az első évében sokat tudott volna segíteni a Knicks helyzetén. Jut eszembe, azóta sem… A Nets körüli legnagyobb hír a 205 centi magas orosz milliárdos befektető megjelenése volt, így mostmár biztosabbnak tűnik a Brooklynba költözés. Szegény Devin Harris viszont megszívta Carter eligazolását, mivel így csak álmodozhat a tavalyi szezon megismétléséről: az ellenfél rá fogja állítani a legjobb védőjét, mert rajta kívül nincs igazán veszélyes emberük. A Wolves egy érdekes csapat lett volna, ha át tudták volna csábítani Rubiot az óceánon túlra. Nem jött össze, így a kutya se lesz kíváncsi rájuk. Legalább McHale-től megszabadultak végre. De vajon van-e az új vezetőségnek terve az újraépítéshez? A Charlotte egy kicsit kilóg a sorból, mert egy csöppet erősebbnek tűnnek az előbb felsoroltaknál, ám mivel Larry Brown az edző, ezért nem tehettem be őket a következő csoportba.
Just for Fun – Memphis, New York, Golden State, Detroit, Oklahoma City
Ezek a csapatok megérdemlik a figyelmünket, bár mindnek van valami olyan hiányossága, ami meg fogja gátolni a fentebblépésben. És nem feltétlenül a pályán mutatott teljesítményük miatt fogunk rájuk felfigyelni, mint a Grizzlies esetében ez elég nyilvánvaló: nekem ne mondja senki, hogy az örök lúzer Zach Randolph valamint a labdára előszeretettel rátekeredő, egy évre kikölcsönzött Iverson majd előrébb lendíti a szekerüket. Velük együtt négy primadonna van a csapatban, hiszen Mayo és Gay még mindig Memphis-iek. A kosárlabdát viszont mindössze egy labdával játsszák, ami komoly problémát fog okozni számukra. Hölgyeim és Uraim, kérem tegyék meg tétjeiket: ki fog először panaszkodni az először felsorolt négy játékos közül a többire? Vajon november végéig kibírják anélkül? Én azt mondom, nem.
Mike D’Antoni csapatai mindig le tudják kötni az ember figyelmét. Pláne, ha ehhez még hozzájön az egész éves tippverseny, hogy vajon melyik szupersztár nem fog tudni ellenállni New York varázsának, és fogadja el az ajánlatukat 2010 nyarán. Viszont a játékoskeret továbbra is igen gyengécske.
Oaklandben kifúrták Mullint a GM székből, de az új menedzser nem sokat tett eddig a Warriors fejlesztéséért. Például rendelhetett volna egy csapatépítő tréninget valami jónevű tanácsadó cégtől, mert Stephen Jackson (ő lenne a cséká, ugyebár) már jelezte, hogy ő biza nem szívesen játszik itt, menne el, ha tehetné. Valószínűleg menni is fog. Azért a pályán is lesz mit figyelni: Stephen Curry pont Don Nelson rendszerébe illő játékos, és Anthony Randolph is egyre jobb lesz.
A Pistons egyszerűen elherdálta a free agent-ekre fordítható szép summáját: se Villanueva, se Ben Gordon nem fog tudni segíteni ezen a csapaton. Itt is inkább a primadonnák harca lesz a figyelem középpontjában, hiszen Stuckey, Gordon és Hamilton közül valakinek csereként kell pályára lépnie, amihez egyiküknek se fűlik a foga.
A liga ificsapata, a Thunder újabb hasznos elemmel gazdagodott James Harden személyében – de ettől még nem lettek tapasztaltabbak. Íme a négy alapember, akikre ez a csapat épül: Westbrook 20, Harden 20, Durant 21, Jeff Green 23 éves. Értem én, hogy fel kell még nőniük a feladathoz, de vajon a csapat vezetőinek lesz-e annyi türelmük? Addig is, örüljünk, hogy láthatjuk játszani Durant&tsai-t. Ha az eddigi fejlődését vesszük alapul, akkor Durantulának idén a pontkirályi cím is könnyen elérhetővé válhat.
Fighting for #8 – Toronto, Miami, Philadelphia, Houston, LA Clippers, Phoenix, New Orleans
Fáj a szívem, hogy ezt kell mondanom, de a Toronto nem húzott túl jót Turkoglu leigazolásával. Még akkor sem, ha így pályára tudnak küldeni egy European All-Stars csapatot Calderón-Belinelli-Turk-Bargnani-Nesterovic összeállításban. Valahogy nem úgy néz ki, hogy összeállna ez a csapat, így pedig Chris Bosh le fog lépni egy év múlva. Más kérdés, hogy a legtöbb csapatra így is veszélyesek lesznek majd egy-egy meccs erejéig.
Még jobban fájlalom, hogy a Heat-nek is csak nehezedett a dolga az előző szezonhoz képest. Nem erősítettek, hogy spóroljanak jövő nyárra, ami azt jelenti, hogy belülről kell jönnie a javulásnak: Beasley lenne, akitől ezt várni lehet, de kérdés, hogy fejben össze tudja-e rakni magát a nyári elvonókúra és az akörüli felhajtás után. Wade-nek már nem nagyon van hova fejlődnie, remélhetőleg egészséges is tud maradni, mivel ez a kulcsa a Heat szezonjának.
A Philadelphia a playoff-vereség után egy szétesett csapat benyomását keltette, ahol jelentős széthúzás van csapaton belül. Az erre utaló hangok elhalványultak Andre Miller távoztával, de vajon Louis Williams készen áll a pótlására? Még ha Brand vissza is tér sérüléséből, nincs garancia, hogy a Sixers készen áll a következő szintre lépéshez.
A sérülések tizedelte Houston a rájátszásban megmutatta, hogy sztárok nélkül is képes felvenni a harcot a Lakers-szel. Ez az egyetlen dolog, ami miatt egyáltalán számolni merészelek velük a rájátszásért folyó küzdelemben, hiszen Yao nem lesz idén, és T-Mac is korlátozottan hadra fogható csak.
A Los Angeles Clippers-t itt emlegetni úgyszintén merészségre vall, hiszen tavaly egyszerűen katasztrófa volt őket nézni. De miután megszabadultak Zach Randolph-tól, és ledraftolhatták Blake Griffint, pluszba még nagyon hasznos kiegészítő embereket is sikerült megszerezniük. Egy Baron-Eric Gordon-Thornton-Griffin-Kaman felállású kezdő, amihez Rasual Butler, Craig Smith és Marcus Camby jön csereként, elég jól hangzik, nem? Persze ne feledjük, a Clippers-ről beszélünk, ők nem ismernek lehetetlent, ha valamit el kell szúrni. UPDATE: Igazi breaking nyúz, Blake Griffin kábé két hónapra ki is dőlt a sorból egy törött térdkalácsnak köszönhetően. Igen, a Clippers-átok újra lesújtott!
Shaq-fu elment, érkezett helyette Ben Wallace, vagyis mégsem; megint elköltöttek egy rakás lóvét a nagy semmire (nagyon fontos volt kivásárolni a játékosokat, tudom, luxusadó), csak a Suns ettől még nem tűnik jobbnak, mint tavaly. Biztató jel, hogy tavaly az év végén Gentry irányítása alatt visszatértek a run-and-gun-hoz, ami még a vereségeiket is élvezhetővé teszi.
A Philly-hez hasonlóan a Hornets is teljesen szétcsúszott a rájátszásban, és nagyon csúnyán búcsúztak az előző évtől. Okafor nem jelent igazán erősítést Chandler-hez képest, csak lassítja a csapatot, de nem merek Chris Paul ellen fogadni, ezért azt mondom, továbbra is résztvevői lehetnek majd a rájátszásnak.
Playoffs for Sure – Atlanta, Chicago, Washington, Utah, Dallas, Denver, Portland
A Hawks elég meggyőző teljesítménnyel jutott be tavaly a rájátszásba, és alig volt mozgás a játékoskeretben. Ez idén is elégnek tűnik egy helyhez a legjobb nyolcban. Kár,.hogy előrébb se jutottak.
Szintén van mire építenie a Bulls-nak, bár azt nem nagyon értem, hogy ki fog játszani Derrick Rose cseréjeként Hinrich és Pargo közül. Szerintem Hinrich lesz az alanya az első játékoscserének, még az ősz folyamán. Legalábbis, ha a Bulls menedzsmentje logikusan gondolkozik.
A Washington érdekes eset, hiszen nem tudhatjuk, Arenas mennyire fog formába lendülni a szezon folyamán. Rossz jel a csapat szurkolói számára, hogy Jamison kapásból kidőlt 3-5 hétre, szóval a Wizards tavalyi pechszériája folytatódni látszik. Ha egészséges mindenki, ez a csapat playoff-résztvevő. De ez egy elég nagy HA az eddigi tapasztalatok alapján.
Jerry Sloan már tagja a Hírességek Csarnokának, de még mindig nincs bajnoki gyűrűje. Ez idén se fog megváltozni, mert a Jazz nem tudott erősíteni. Sőt, csoda, hogy Boozer még mindig tagja a keretnek egyáltalán. Irtóra motivált lehet, hogy odategye magát minden este egy olyan csapatért, ahol nem igazán kell. Illetve ez így nem is teljesen igaz: a probléma ugyebár ott rejlik, hogy pont Boozer az, aki már nem érzi túl jól magát a mormonoknál, és menne el, csak nincs megfelelő kérője egyelőre. Hiszen úgy volt, hogy kilép a szerződése utolsó évéből most nyáron, csak aztán amikor rájött, hogy a válság miatt csak jóval kevesebbet kapna helyette máshol, inkább meggondolta magát. A lényeg az, hogy vele vagy nélküle, a Jazz idén is csak erős középcsapat lesz.
Josh Howard már megint sérült, pedig még el se kezdődött a szezon. Ennek ellenére nem tűnik rossznak ez a Mavericks Marion érkeztével. A csapat meghatározó játékosai már harmincon túl vannak mind, tehát most kell győzelemre törekedniük. Ez az alapszakaszban még menni is fog, de a rájátszásban lesznek náluk erősebbek.
Például lehet, hogy a Nuggets lesz az újfent. Coloradóban nem sokat változtattak a gárda szerkezetén, újra a tavalyi arcok lesznek a játékosok bemutatásánál. Ez azt jelenti, hogy a rájátszás sima ügynek tűnik, ám az a bizonyos plusz, ami az igazán jó csapatok ismérve, még mindig hiányzik.
Ez a különleges adalék nincs még meg Portlandben sem, merthogy nem Andre Miller lesz az. Persze, előrelépés Steve Blake-hez képest, de nem csak ott hiányzik még egy lépés a naggyá váláshoz. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt McMillannel meg tudja tenni ez a csapat: olyan érzésem van, mint a Baby Bulls-nál pár évvel ezelőtt: jók-jók, de nincs igazi szupersztár és túl szoros a gyeplő. Skiles és McMillan stílusa nagyon hasonló, a két csapat hasonló felépítésű, így hát nem lennék meglepve, ha idén a Blazers gyengébben teljesítene, mint tavaly, akárcsak a Bulls tette akkor, amikor mindenki a további fejlődést várta tőlük. Azon viszont meglepődnék, ha nem jutnának be a playoffba.
The Contenders – San Antonio, Orlando, Cleveland, Boston, LA Lakers
A nagyfiúk közé bekerülni csak valami nagy húzással lehet: a fejlődés nem csak belülről kell, hogy származzon, kell egy kis külső katalizátor is. A Spurs esetében Richard Jefferson és McDyess azok, akik ezt a szerepet betölthetik. Az egyetlen kérdőjel a szezonjukban Duncan és Ginobili egészségi állapota, ha ők nem sérültek, akkor ez lehet az évtized legjobb San Antonioja. Pedig volt már három bajnokcsapatuk a kétezres években.
A Magic megvált a lassú, helyenként körülményes Turkoglutól, és helyette sikerült megszerezniük Vinsanity-t. Végre van egy igazi befejezőemberük, aki képes magának dobóhelyzetet teremteni bármilyen szituációban. Ez meggyőzött engem arról, hogy képesek lehetnek megismételni a tavalyi menetelésüket.
Persze ehhez a Cavaliers-nek is lesz egy-két szava. Jött Shaq, így már két hatalmas, ám mobilitási gondokkal küzdő centerük van – és gondot jelenthet Delonte West elmeállapota, akinek a fegyverek után most már családon belüli erőszak miatt is felelnie kell. Azonban ahol a Király van, ott mindig van esély bármelyik csapat ellen, nagyrészt függetlenül attól, kik is az ő csapattársai.
A Boston elképesztő erősnek tűnik Rasheed Wallace érkezésével. Így egyrészt még egy minőségi magasembert nyertek, másrészt frissen tudják tartani KG térdeit a rájátszásra. Garnett, Pierce, Allen és Wallace életük legjobb csapatában szerepelhetnek, és igen kicsi a valószínűsége, hogy Rondo a hátralévő éveiben hasonlóan kedvező szituációba keveredhet. Ezért is lenne kár számára, ha elhidegülne a csapattól, bár nem áll túl jól a szénája. Danny Ainge tett néhány olyan megjegyzést, ami alapján az lehet gondolni, hogy Rondo kicsit keményfejű, és nem biztos, hogy vele képzelik el a jövőt Bostonban. Meglépni azonban nem hiszem, hogy mernek ilyen drasztikusat: szakítani egy, a rájátszásban majdnem tripla-duplát átlagoló játékossal?!
Keleten a most felsorolt három csapat toronymagasan kiemelkedik a mezőnyből, de a közöttük lévő sorrendet csak találgatni lehet. Papíron a Boston tűnik legesélyesebbnek, de a matchup-ok a tavalyi rájátszáshoz hasonlóan idén is megkavarhatják majd a képet. Nyugaton a San Antonionak és a Lakers-nek nehezebb dolga lesz eljutni a döntőbe, mert egészét tekintve továbbra is a tőlünk távolabbra eső 15 csapat tűnik erősebbnek. De vajon sikerül-e ismételnie a Lakers-nek? Ki mer Kobe ellen fogadni? Én igen, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy jó döntés volt leigazolni Ron-Ront. Odom is többet foglalkozik a celebléttel mostanában, mint ajánlott, Fisher is csak idősebb és lassabb lesz, és a keretben Artest érkezésén kívül nem történt vérfrissítés. Bár Bryant ugyanúgy van huzalozva, mint Jordan volt, azaz mindig tudja kellőképp motiválni magát (de igazából csak magát, a társait már kevésbé), a csapat többi része nem tűnik elég éhesnek (bocs, Ron-Ron, de te csak egyszerűen holdkóros vagy, és az nem ugyanaz). Ettől függetlenül Nyugaton az ő testükön keresztül vezet majd az út a Döntőbe, ahol Spurs-Celtic összecsapást várok, az edzői munkának köszönhetően Sarkantyús győzelemmel.
(másodközlés a slamonline.hu -ról)
