Hoopswave

Hálás vagyok az NBA-menetrend elkészítőinek, hogy a tegnapi nap több meccset is élőben lehetett követni egymás után. Így hát felszerelkeztem a meccsnézéshez szükséges elemózsiákkal, és a tegnap estét a számítógép képernyőjére meredve töltöttem. A program délután fél 6-kor kezdődött és éjjel fél 2-kor ért számomra véget. Néhány kósza gondolat, ami alvás után letisztulva megmaradt bennem:

Az NBA-ben idén is korán kezdődött a tanking szezon. Nyugaton elég hamar nyilvánvalóvá váltak az erőviszonyok, melyek mentén a hat, rájátszásra esélytelen csapat elkezdhette a felkészülést 2009 júniusára. Nem, természetesen nem az NBA ekkor esedékes nagydöntőjére, hanem a draftra. Keleten még nem ennyire tiszta a kép, mivel a 13. helyen álló New York Knicks is becsusszanhat egy győzelmi sorozat segítségével a playoffba. De mi is az a tanking?

(tovább a bball.hu -n)

...aki lecsap a levegőben valakit úgy, hogy a szenvedő felet tíz perc után viszik le hordágyon? Trevor Ariza szabálytalan megmozdulásáról van szó, aki a zsákolni szándékozó Rudy Fernandezt taglózta le egy teljesen egyoldalú Blazers győzelemmel zárult meccsen.

A válasz: az NBA szerint nem érdemel eltiltást! Ez elég meglepő annak fényében, hogy az ilyen súlyosságú faultok esetében mindig szoktak adni egy-két meccses kényszerpihenőt a szabálytalanságot elkövető játékosnak, még akkor is, ha nem volt szándékos.

Ez? A Lakers a harmadik negyedben megpróbálta megfélemlíteni a Portlandet a kemény játékával, mivel ez volt az egyetlen esélyük a meccsben maradásra. Ariza szabálytalansága pont beleillik ebbe a sorba. Nem gondolkodott, hogy baja eshet-e Fernandeznek, csak megállíthatatlanul elsodorta. Persze, a labdát tartotta szem előtt, ám igenis figyelembe kellett volna vennie, hogy egy levegőben lévő játékosnál van épp a játékszer, nem pedig saját lábán száguld a kosár felé. Oldalról elsodorni egy levegőben lévő játékost sosem jó ómen, Fernandez pedig ennek következtében oldalt pördült a levegőben, mivel Ariza elhúzta a karját is, és elég csúnyán fogott talajt, mivel leérkezéskor a karja is kicsúszott alóla, amire le akart támaszkodni. Tehát az ütés és a szerencsétlen érkezés együtt okozták a bajt - de mint később kiderült, nagyobb volt az ijedtség, mint a sérülés.

Ariza helyett Odom kapott eltiltást az esetet követő dulakodásban vállalt szerepéért - azaz, hogy elhagyta a kispad területét. A precedensek értelmében teljesen jogosan (ld. még a 2007-es playoff Suns-Spurs párharcát), teszem hozzá, de ez megintcsak aránytalan volt a perpatvart kiváltó Ariza viselkedéséhez képest. Szóval kisebb bűn mindenféle agyatlan szabálytalanságokat elkövetni az ellenfélre való tekintet nélkül, amiben megsérülhet (és most tekintsünk el a szándékosság kérdésétől), mint felállni a kispadról, és tenni két lépést? Nem kellene mérlegelni ilyenkor, csak egy kicsit? Én nem azt mondom, hogy Odom nem érdemelt eltiltást a szabályok fényében, és azzal is egyetértek, hogy van ilyen szabály, ami megakadályozza, hogy harmincfős bunyó kerekedjék a parketten. Viszont hogy Ariza miért úszhatta meg kisebb büntetéssel amit tett, elég nehéz felfogni. Mondjátok, hogy nem csak én vagyok ezzel így!

Egy igazi klasszikus, amit évek múlva is fognak majd ismételni az NBA TV-n: Chicago-Miami 127-130, kétszeri hosszabbítás után.

Lassan nem lehet szavakat találni Dwayne Wade teljesítményére: 50 perc alatt 48 pont, 15/21 a mezőnyből, 5/6 a hárompontos vonalon túlról (karriercsúcs!), 6 lepattanó, 12 gólpassz, 4 labdalopás és 3 blokk - és a győztes kosár. MVP-teljesítmény, már több, mint egy hónapja!

Kár, hogy a kispad megint nem tett hozzá a meccshez a Miami részéről. A meccs a kétszeri hosszabbítással 58 perces volt, ebből Wade 49:20-at töltött a pályán. A plusz-mínusz mutatója +20 volt, azaz amíg ő pályán volt, ennyivel dobott többet a Heat - mégis csak 3 ponttal nyert a végén. Tehát abban a 8:40-ben amíg pihent, a cserék egy -17-et hoztak össze, ami kriminális. Nem lehet ennyire egy embertől függni egy csapatnak sem, mert mi történik, ha netán megsérül? Nameg meddig bírhatja ezt a terhelést Flash? Mert mint Beasley elárulta a meccs után, Wade úgy szokott megjelenni a csapattársak előtt, hogy azt mondja: 'I'm tired, I don't feel like doing it right now' ('Fáradt vagyok, nem szeretném most ezt csinálni.') Bár Beasley ezt poénra vette, mondván mi lenne, ha egyszer energiától duzzadóan tudna játszani D-Wade, szerintem inkább jelzésértékű a társak felé, hogy ideje lenne többet hozzátenniük a Miami teljesítményéhez, mert ez nem fog mindörökké tartani. Beasley becsületére legyen mondva, ő az elmúlt három-négy meccsen már igyekszik többet hozzátenni a játékhoz, ám a többi kispados még mindig alulteljesít.

Wade remélhetőleg nem fog lesérülni, és tovább élvezhetjük ezt a nagyszerű sorozatot, amit jelenleg produkál. Nélküle a Heat esélytelen lenne a playoff elérésére is - vele eljuthatnak a második körbe is.

Sérüléshullám tizedeli a Boston Celtics csapatát. Először Tony Allen, Garnett, majd Scalabrine dőlt ki, a tegnapi meccsen pedig már Rondo sem játszott, és végül Glen Davis is megsérült.

Pont az ilyen esetek miatt erősítették meg a cseresorukat, leigazolva Mikki Moore-t és a New York-ban kegyvesztetté vált Stephon Marbury-t. Moore-ról már említettem, hogy elsietett igazolás volt, mivel nem sokkal később elérhetővé vált két másik, hasonló poszton játszó, ám jobb képességű játékos is, valamint Marbury sem tűnt túl jó választásnak. Na de ennyire?!

A Knicks a nyáron izolálta Marbury-t, mint egy rosszindulatú daganatot, és nem hagyták, hogy az öltözőben bomlassza a csapategységet. Eltávolítaniuk a szervezetből azonban csak most, február végén sikerült. Kérdés volt, hogy egy ilyen bomlasztó hatású játékost melyik csapat fog befogadni, de a Celtics tapasztalt gárdája képesnek látszott (és látszik is eddig) megbírkózni ezzel a feladattal. A védekezés sem volt soha Marbury erőssége, így ez sem tűnt jó kapcsolódási pontnak a zöldekhez, ám kétségtelen, hogy eddigi karrierje során sosem okozott gondot neki a támadójáték generálása - az utóbbi években persze leginkább csak saját maga számára.

Erre most öt meccs után úgy néz ki, hogy az elmúlt fél éves kihagyás túl sokat jelentett Marbury számára: igen gyenge produkcióval rukkolt elő azokban a tizenvalahány percekben, amiket a pályán töltött a Boston színeiben. A hatékonysága csapnivaló, amit a dobószázaléka, valamint az eladott labdák magas aránya is jelez. (Minden ötödik alkalommal az ellenfélhez kerül tőle a játékszer? Nevetséges.) A Pistons ellen a nem túl sok játéklehetőséghez jutó Will Bynum játszi könnyedséggel csente el kétszer is a labdát tőle. A Magic ellen tegnap Rondo helyett kezdőként léphetett pályára, hisz pont az ilyen helyzetekre szerződtették - legyen egy tapasztalt irányító, ha az ifjonc lesérülne. Erre fel Marbury 3 eladott labdával, 1 faulttal, 0 gólpasszal, 0 szerzett labdával és összvissz 4 ponttal "hálálta meg" a bizalmat. Abban a 21 percben, amit a pályán töltött, a Magic 14 ponttal bizonyult jobbnak - ebben a kategóriában sem volt rosszabb nála senki ezen a meccsen.

Lehet azt mondani, hogy ez csak a meccshiány miatt van, ám a Celtics bajnoki reményei szempontjából sokat jelent, hogy a kispadról beszálló játékosok mennyit képesek már most hozzátenni a csapat teljesítményéhez. Ha most nem tudnak segíteni, és emiatt elbuknak néhány meccset, akkor garantált pályahátrány vár rájuk, legkésőbb a konferenciadöntőben. Az pedig nagy valószínűséggel el is fogja dönteni, ki jut majd az NBA döntőjébe. Kétlem, hogy Marbury bármilyen segítséget fog jelenteni ebben.