Az NBA-ben idén is korán kezdődött a tanking szezon. Nyugaton elég hamar nyilvánvalóvá váltak az erőviszonyok, melyek mentén a hat, rájátszásra esélytelen csapat elkezdhette a felkészülést 2009 júniusára. Nem, természetesen nem az NBA ekkor esedékes nagydöntőjére, hanem a draftra. Keleten még nem ennyire tiszta a kép, mivel a 13. helyen álló New York Knicks is becsusszanhat egy győzelmi sorozat segítségével a playoffba. De mi is az a tanking?
Sajnos a sztaki angol-magyar szótára nem nyújt nekünk
segítséget, hogy találjunk rá egy megfelelő magyar szót. Körülírva annyit tesz, mint a veszteségre való törekvés valami más nyereség reményében, azaz jelen esetben minél több meccs elvesztése a minél jobb draftpozíció elérése érdekében. (Na igen, a draftot se fordítjuk le, akkor pedig eggyel több vagy kevesebb angol szó nem igazán számít.)
Azt tudjuk már tehát,
mi az a
tanking, de hogyan is csinálják? Természetesen bizonyítani nem lehet, hogy a csapat szándékosan adta el a meccset, ezért apró csúsztatások segítségével építik fel a csapatok a
tanking taktikájukat. Például, a kulcsjátékosoknak hirtelen sokkal több időre lesz szükségük, hogy a sérüléseik meggyógyuljanak (Paul Pierce, Boston Celtics, 2007.). Vagy maga a sérülés is lehet félig a kitaláció eredménye (David Robinson, San Antonio Spurs, 1997.) Vagy a csapat stabil kezdői kevesebb időt töltenek a pályán. Esetleg a döntő pillanatokban az edző nem kér időt, illetve olyan játékosra rajzolják föl a taktikát, aki biztos kézzel rontja el a győzelem szempontjából létfontosságú dobást (Zach Randolph, Los Angeles Clippers, 2009.)
(tovább a bball.hu -n)