Hálás vagyok az NBA-menetrend elkészítőinek, hogy a tegnapi nap több meccset is élőben lehetett követni egymás után. Így hát felszerelkeztem a meccsnézéshez szükséges elemózsiákkal, és a tegnap estét a számítógép képernyőjére meredve töltöttem. A program délután fél 6-kor kezdődött és éjjel fél 2-kor ért számomra véget. Néhány kósza gondolat, ami alvás után letisztulva megmaradt bennem:
1. Bemelegítésként elkezdtem nézni a Pacers torontói vendégjátékát, és újfent megbizonyosodtam arról, hogy a leghalványabb esélyük sincs a rájátszást jelentő nyolcadik hely elérésére. A Raptors darabokra szagatta őket, mivel a Pacers játéka teljesen esetlegesnek tűnt, minden rendszer nélkül, csakúgy, mint mikor legutoljára láttam őket a Jazz ellen. Néha elkapják a fonalat, és akkor bemegy minden, de más esélyük nincs meccset nyerni. Persze Granger még nem volt száz százalékos, és csak csereként szállt be, de nem ártana, ha Jim O'Brien jövőre összerakna valami szervezettebb támadójátékot (a védekezést nem is említem, ahhoz ő úgyse igazán ért).
A Toronto-t nézve pedig egy kérdés vetődött fel bennem: miért nem képesek hasonlóan játszani estéről estére? Amire könnyű válaszolni: Calderón végre jó napot fogott ki, Bargnani pedig szenzációsat, de ez mindössze a kellemes párosításoknak köszönhető. A Pacers egy kifejezetten soft csapat, és az ilyen matchup-ok a Raptors kezére játszanak, mert Bargnani ilyenkor érzi igazán jól magát (ezt hívják az amerikaiak soft euro-nak).
2. Persze aztán a Miami-Philly meccs kezdetekor váltottam, és csak a szünetekben kapcsoltam vissza a Toronto gálájára. Nem vártam jó meccset (Heat szempontból legalábbis), és ez a félelmem beigazolódott. Az egész csapat fáradt volt a háromszori hosszabbításos Jazz elleni győzelem után, ami Wade-en különösen látszott. Jó jel viszont, hogy O'Neal mintha kezdene formába lendülni; a Miami védelme érzékelhetően feljavult vele.
Szoros meccs volt, a Heat a kezében tartotta a tempót egész addig, amíg a philadelphiai csodafegyver, a kispad végéről előásott Donyell Marshall be nem vágta a hárompontosait a negyedik negyedben. Vajon Luther Head képes lesz ilyen pluszt adni a Miami-nak? Nyerhető meccs lett volna a Heat-nek, ha nem ilyen fáradtan érnek Philadelphiába.
3. Bele-belenéztem a Boston Milwaukee-i vendégszereplésébe is, és továbbra is azt mondom, hogy Marbury nem tesz hozzá semmit a játékukhoz. Megintcsak az övé volt a legrosszabb plusz-mínusz, és minden egyes alkalommal, amikor labdába ért, bizonytalanságot lehetett látni rajta, amit mintha az ellenfelek is éreznének. Garnett nélkül pedig lassan nem csak a keleti első hely, de a második is kicsúszni látszik a Boston kezei közül. Kérdés, hogy amikor majd visszatér, 100%-ot tud-e nyújtani.
4. A Lakers-en kiütközött a tavaszi fáradtság, de ez nem fizikális, hanem mentális jellegű. A hátralévő egy hónapban a koncentráció megőrzése és playoff-szintre emelése lesz Phil Jackson feladata. Ha a Lakers játékosai összpontosítanak, akkor nyugaton jelenleg nincs ellenfelük.
5. Késő estére főműsornak a két végcsapat meccsét választottam, számítva arra, hogy egy igazi tanking-derbit láthatok. Hallván, hogy a Wizards-nál Butler nem játszik, kezdtem örülni, majd pedig meglepődtem, hogy a Wizards az elején mindent bedobott. Ekkor úgy éreztem, a Sacramento jobb a tanking tekintetében, hiszen az első félidőben folyton 10 pont fölötti volt a Washington előnye. Ám egész jó kis meccs lett belőle a második félidőre, miután a Kings visszaküzdötte(!) magát a meccsbe. És ha Garcia egy számmal kisebb cipőt hord, akkor könnyen hosszabbítás lehetett volna belőle.
Könnyen lehetett látni a játék tempójából, hogy ennek a meccsnek nincs túl sok tétje. A játékosok sebessége, a választott megoldások mind jól mutatták, hogy két gyenge csapat van a pályán, akik már csak azért játszanak, mert a szerződésük szerint kell. (pl.: Egészpályás passz akkora ívvel, hogy majdnem leverte a nagykivetítőt. A centerek mindkét oldalon többször is felvitték a labdát. Nem is beszélve arról, hogy a másik csapat mindezt hagyta.)
Ugyanakkor érdekes volt látni a Kings újoncát, Jason Thompsont, aki nagy energiákat mozgósított az egész meccs alatt. (Ő volt az egyik oka, hogy ezt a meccset választottam a három szimultán játszott közül.) Sajnos nem találok linket hozzá, de múltkoriban olvastam, hogy sok faultot fújnak rá, és szerinte ezek többsége kamu. ezen a meccsen is kipontozódott, és szerintem lehet abban valami, hogy nem tetszik neki ez a tendencia, mert a faultok fele kamu fújás volt. Biztos túlságosan megszorította David Stern kezét a drafton...
Viszont a Kings jövőjének tekintett magasemberek elkezdhetnének kondizni a nyáron, mert se Thompson, se Hawes nem rendelkezik olyan izomzattal, amivel felvehetnék a versenyt az NBA ászaival a négyes és ötös poszton. Ebben a tekintetben a Wizards jobban áll, mivel mind McGee, mind Blatche sokkal inkább rendelkezik NBA-testfelépítéssel. A játékintelligenciájukat illetően viszont van hová fejlődniük.
