Hoopswave

Hamarosan kezdődik az NBA nagydöntő első mérkőzése a Los Angeles-i Staples Centerben. Frissítsetek gyakran, hogy lássátok a legutóbbi bejegyzést ebben a posztban.

A legfrissebb hírek szerint Nelson mégis ott lesz az Orlando kispadján, bevetésre készen. - http://sports.espn.go.com/nba/playoffs/2009/news/story?id=4231546

Az Orlando vezetheti az első támadást.

Viszont Bynum szerzi az első pontokat a Lakers-nek Gasol passzából

Turkoglu a meccs első hármasával, amire újabb Bynum kosár a válasz.

Eddig láttunk a Magic-től hármast és Howard-kosarat is, megvolt az in-and-out játék

Bynummal úgy tűnik, vért itattak, mert már 6 pontnál jár. 10-9, Lakers, 4 perccel kezdés után

Bynum: 3/3 6 pontért, 4 lepattanóval, amikor 5:30 van hátra az első negyedből - és most dobhat két büntetőt is az első időkérés után

A másik oldalon Turkoglu tűnik jó formában lévőnek, már 7 pontnál jár.

A lepattanóknál eddig a Lakers vezet 10-5-re, és most már a meccsben is, 20-16-ra.

Bynum-nak megvan a második személyije is, amikor 3:14 van még hátra a negyedből. Howard pedig 3/4 eddig a vonalról

Howardnak is megvan a második személyije egy rossz bírói döntés után. Ez nem volt támadófault, mivel Gasol mozgott közben. 

A bírók úgy tűnik, hogy nem nagyon engedik a kemény játékot, a kis faultokat is befújják. 

A negyed végén 22-24 a Magic javára.

Bryant csak 3/9 a mezőnyből és Gasol 2/6. Ha nincs Bynum, gondban lenne a Lakers. Ennél több kell a két sztártól. A másik oldalon Lewis csak büntetőből talált be eddig, de ő általában a második negyedre melegszik csak be. A csapatok nem dobnak túl jól, a Magic csak 40%-kal, a Lakers 43,5%-kal céloz a mezőnyből.

Disneyland a Disney World ellen. Nike az Adidas ellen. Kobe Bryant vs. Dwight Howard. Lakers vs. Magic az NBA döntőjében.

Miután mindenki – főleg a Nike marketingesei – azt várta, hogy a döntőben Kobe és LeBron fognak csatázni, jött az Adidas-os Dwight Howard és társai, hogy keresztülhúzzák a rekordnézettségre hajtó tévétársaságok számításait, valamint tönkretegyék a teljes Nike reklámkampányt.

Mivel a Magic kiverte a Bostont és a Clevelandet, nem mondhatjuk, hogy a Lakers alapból esélyesebb lenne a párharcban, még ha az alapszakaszbeli mérleg, valamint a játékosállomány miatt elsőre úgy is gondolnánk. Az esélylatolgatás során öt nagyobb faktort fogok figyelembe venni: a párharc idei meccseit, a csapatok lendületét, azaz aktuális formáját, az egyéni párharcokat, a két gárda játékstílusát, valamint azt, hogy melyik mennyire van kiéhezve a sikerre.

Előzmények – Ha van valami, ami tanulságul szolgálhatott az idei rájátszásban, akkor az nem más, mint a tény, hogy a két csapat közti összecsapások mérlege sokkal jobb előrejelzője a széria kimenetelének, mint az alapszakaszban elért helyezés. Rögtön a Magic és a Cavaliers összecsapása a legfrissebb példa: hiába volt a Cavs pályaelőnye, a Magic jutott tovább, mivel komoly matchup-problémákat okozott LeBronéknak. Ez pedig már az alapszakaszbeli három meccsükön is látható volt, ahol a Magic 2-1-re nyerte a párharcot. Az az egy, szorosra sikerült Cavs győzelem is csak LeBron szenzációs utolsó percének volt köszönhető.

Ugyancsak jobbnak mutatkozott valamivel a Portland játéka a Houstonénál a szezon második felében, ráadásul hazai pályán kezdhették a rájátszásbeli párharcukat. Azonban a Rockets a szezon során a fenti példához hasonlóan 2-1-re vezetett a két gárda közötti összecsapásokat illetően. És megintcsak, az egyetlen Blazers győzelem egy utolsó másodperces kosárral jött össze Portlandben. A rájátszásban aztán a Rockets viszonylag simán verte ellenfelét, 4-2-re.

De hogy egy még látványosabb példát említsek: a 2007-es rájátszás első körében a nyolcadik Warriors sima 4-1-gyel küldte haza az első helyen kiemelt Dallas-t – miután az alapszakaszban 3-0-ra nyerte a két csapat összecsapásait.

Ennek fényében a Magic jó előjelnek tekintheti, hogy idén 2-0-ra vezet a Lakers elleni párharcban. Mindkét meccs nagyon szoros küzdelmet hozott: odahaza 106-103-as, idegenben 109-103-as sikert könyvelhetett el az akkor még Jameer Nelson irányította Orlando. Bizony, ez még azelőtt volt, hogy Nelson megsérült volna, ezért nem lehet messzemenő következtetéseket levonni ebből a két meccsből. Főleg, mivel a Magic február eleje óta sérült irányítója oroszlánrészt vállalt mindkét győzelemből, 27 és 28 ponttal terhelve meg az ellenfél hálóját. De hogy ne legyek teljesen egyoldalú, meg kell említenem, hogy a másik oldalon Andrew Bynum mindkét meccsen bevethető volt, a mostani térdprobléma nélkül. Így, mivel Alston Nelsonhoz viszonyítva annyit ér, mint a mostani Bynum az akkori, térdsérülés nélkülihez hasonlítva, ezért megmarad a csekély Orlando előny. Ráadásul lélektanilag sem mindegy, hogy egy csapat tudja és elhiszi-e magáról, hogy képes legyőzni a másikat, és ez a pszichológiai előny most a Magic-nél van.

Mellékesen megjegyezném, hogy a pletykák szerint Nelson játszani szeretne a döntőben, mivel fittnek érzi magát. Ez valószínűleg nem fog bekövetkezni, de egyébként sem lenne jó ötlet – a blogomban ezt egy kicsit bővebben is kifejtem, a lényeg az, hogy a Magic jelenlegi lendületét könnyen megtörheti, ha most erőltetik a visszatérését.

Hadd szögezzem le rögtön az elején: semmi bajom nem volt eddig LeBron James-szel, sőt, csodáltam azt a teljesítményt, amit a pályán nyújt estéről estére. Amit pedig a rájátszásban művelt, az egyszerűen lélegzetelállító volt. Kár, hogy ezt a nagyszerű élményt beárnyékolta a Cleveland-Orlando párharc hatodik, utolsó meccsének befejezése.

Amikor letelt az utolsó 12 perc is, James azonmód az öltöző felé vette az irányt. Semmi gratuláció az ellenfélnek, pedig a csapattársai mind odamentek, és sportemberhez méltóan viselkedtek. Elhiszem, hogy óriási csalódás a kiesés, hiszen a szezon másról sem szólt számára, mint a bajnoki címről. Tudom, hogy hiperkompetitív személyiség, és a győzelmen kívül más nem elfogadható számára. Ezek azonban nem jelentenek felmentést az ilyen viselkedésre. Az ESPN-nek adott interjújában Dwight Howard nehezen leplezte csalódottságát amiatt, hogy az olimpiai csapattársa nem gratulált neki a mérkőzés befejeztével. LeBront a csapattársai igyekeztek mentegetni, de erre nincs igazán mentség. Amit pedig már odahaza, Clevelandben nyilatkozott (mivel a meccs után nem lehetett őt elérni), az végképp nem méltó egy sportolóhoz: "Nehéz gratulálnom valakinek, aki éppen legyőzött. Egy győztes vagyok. Ez nem amiatt volt, mert rossz sportember vagyok, vagy ilyesmi. Ha valaki elver, nem fogsz neki gratulálni. Számomra ez értelmetlen. Versengő alkat vagyok. A küzdelem éltet. Nem értem, miért kellene odamennem, és kezet ráznom valakivel."

Hát, kedves LeBron, talán meg kellene tanulni veszíteni...

Na és az milyen, hogy New York Yankees baseball-sapkában áll ki nyilatkozni az újságírók elé pont akkor, amikor újra terítékre kerül a 2010-es átigazolási időszak?

Amikor a Magic a szezonban legyőzte a Lakers-t, Jameer Nelson nagy részt vállalt a győzelemből. 27, illetve 28 pontot ért el, ami egy jó tizessel több, mint amit a szezon során átlagolt. Ez alapján az Orlandónak elég nagy előnye lenne a döntőben az irányító posztján, ám van egy kis bibi: Nelson február 2. óta nem játszott egy meccsen sem, vállsérülése és az azt követő műtét miatt.

Most egyes források a csapatnál azt mondják, hogy nem kizárt a visszatérése a döntőre. A sérült vállának a rehabilitációja jól halad, és teljes értékű edzésmunkát tud már végezni. A rájátszásban eddig az irányító posztja bizonyult a Lakers Achilles-sarkának, tehát érthető, ha ezen a pozíción szeretne erősíteni a Magic. Ugyanakkor ott van a Nelson helyettesének igazolt Rafer Alston, aki eddig a rájátszásban általában elég jól mozgatta a csapatot, és aki a jelenlegi formákat elnézve jobban játszik, mint a Lakers Fisher-Farmar-Brown alkotta irányító-triója.

Nem ez az egyetlen ok, amiért nem tartom jó ötletnek Nelson visszatérését. A Magic most lendületben van, és kár lenne a csapat jelenlegi játékába nagyon belenyúlni. Bár a Philadelphia ellen még döcögött a szekér, a Boston-párharcban már kezdtek belelendülni, és a Celtics elleni utolsó két meccsen, valamint a Cavs-szériában már nagyon jól játszottak. Vajon Nelson vissza tud-e illeszkedni elég gyorsan, hogy ne vegyen el a Magic lendületéből? Feláldozhatja-e Van Gundy az első, vagy az első két meccset azért, hogy Nelson lerázza magáról a rozsdát és felvegye a ritmust? Nameg ott van Alston és az ő egója: milyen érzés lehet, hogy segít eljuttatni idáig a csapatot, és akkor azt mondják neki: kösz, de inkább bízunk egy sérülésből visszatérő játékosban? Vajon hogyan hat majd az ő játékára ez az intermezzo, még akkor is, ha végül Nelson mégsem játszik?

Persze innen többezer kilométerről nem lehet megítélni, hogy Nelson valójában milyen fizikai állapotban van; képes-e közel 100%-ot nyújtani a pályán. Lehet, hogy a Magic-nél úgy vélik, a jelenlegi felállásban nem tudják legyőzni a Lakers-t, és valami olyat kell húzniuk, ami ugyan kockázatos, de akár nyerő helyzetbe is kerülhetnek általa. Két nap múlva meglátjuk, mire jutottak.

Nem jött össze a Nike-álomdöntő, csak Kobe lesz ott az NBA fináléjában. Az Adidas embere, Dwight Howard tett róla, hogy az alapszakasz MVP-je, LeBron James csak nézőként lehessen jelen az idei szezon utolsó párharcánál. Bármily furcsán hangzik, Superman volt az X-faktor, az ismeretlen tényező, aki eldöntötte a párharc kimenetelét.

Az Orlando Magic lejátszotta a pályáról a Cleveland Cavaliers-t a Keleti főcsoportdöntő hatodik mérkőzésén, 103-90-es győzelemet aratva. James pont ezt a kritikus meccset választotta arra, hogy visszatérjen a halandók közé, "mindössze" 25 pontot, 7 lepattanót és 7 gólpasszt gyűjtve. Persze egy ilyen teljesítmény bárki mástól nagyszerű tett lenne, csakhogy LeBron igen magasra tette a lécet azzal, hogy a párharc ezt megelőző öt meccsén 41,2 pontot, 8,6 lepattanót és 8,2 gólpasszt átlagolt. Ez az elképesztő produkció sem volt elég ahhoz, hogy a Cleveland megnyerje a párharcot az Orlando ellen, mivel a többi Cavs játékos nem tudott megfelelő teljesítményt nyújtani. Különösen Mo Williams volt gyengébb, hiszen hiába a meccsenkénti 18 pont, ha mindezt egy gyatra, 37%-os mezőnymutatóval éri el. Az Ilgauskas-Varejao-Joe Smith-Ben Wallace alkotta frontcourt képtelen volt megakadályozni, hogy Dwight Howard uralja a palánkok alatti területet. A Cavaliers kispadja pedig kollektíve csütörtököt mondott, mivel Mickael Pietrus egymaga több pontot termelt a párharc folyamán.