A válasz röviden és tömören: nagy valószínűséggel senki. Ugyanúgy, mint Nyugaton a Lakers, A Keleten a Cavs tűnik egyértelmű esélyesnek a döntőbe jutásra. Az első körben könnyedén intézték el a Detroitot, és az Atlanta sem tűnik igazán esélyesnek. A másik elődöntő annál izgalmasabbnak ígérkezik: a Boston és az Orlando párharcát könnyen lehet, hogy csak a sérülések fogják eldönteni.
Cleveland – Atlanta
A sérülések sok csapat rájátszásbeli teljesítményét meghatározzák. A Hawks-Heat összecsapáson is jelentős szerepet játszottak: Marvin Williams, Al Horford sérült le az egyik, míg Moon és Jermaine O’Neal a másikon. Kemény, fizikális párharc volt, és az Atlanta került ki győztesen belőle. Így hát ők lehetnek LeBron és bandája következő áldozata. Nem egy hálás szerep, amit ezzel a hétmeccses győzelemmel elnyertek. A Cavs már egy hete pihen, a kisebb-nagyobb fájdalmak, amiket a nem túl megerőltető Pistons elleni széria okozott, mind elmúlhattak ezalatt. A Hawks ezzel szemben egy megerőltető menetelés után érkezik Cleveland-be, ráadásul a fent említett két játékosuk közül egyik sincs 100%-os állapotban. Horford-nak nehéz dolga lesz féllábon őrizni a palánk alatti területet, Zaza „Rocky” Pachulia pedig nem fog úgy ugrálni, mint tette azt a Heat ellen, mert a Cavs centerei sokkal tapasztaltabbak és rafináltabbak annál. Joe Johnson-t könnyen lehet, hogy maga King James fogja őrizni, ami egy újabb nehéz sorozatot jelent az Atlanta vezérének. Már a Heat ellen sem igazán ment neki, kivéve, ha a nem épp a védekezéséről híres James Jones őrizte, de (sajnos) az utolsó meccsen nagyon elsült a keze (6/8 hármas? kilenc méterről is, emberrel együtt? wow! De ismételd is meg!). Talán az egyik atlantai összecsapáson most is alkot valami szenzációsat, de többet nem jósolok neki. Josh Smith pedig hiába jó, rá nem lehet építeni – nemhogy egy szériát, de egyetlen meccset sem teljes egészében, mert hajlamos túlvállalni magát. A Cleveland-nek csak annyi dolga lesz, hogy ne engedjék a palánk alá, amire Varejao ideálisnak tűnik. Három-négy technikai is kinéz a kissé labilis idegrendszerű Smith-nek ellene, ismerve Varejao idegesítő természetét.
Hacsak nem történik James-szel valami rendkívüli, a Clevelandnek nem lesz nehéz dolga. Sokkal jobban összerakott, és sokkal egészségesebb csapat a Cavs, plusz még keménykedésben is fel tudják venni a versenyt az Atlantával. Mivel azonban a Hawks bármikor képes egy meglepően jó meccset összerakni, főleg hazai pályán, ezért egy meglepetés-győzelmet megajánlok nekik. 4-1 Cleveland.
Boston – Orlando
Egyik csapat sem tudta kiaknázni a teljes potenciálját az első körben.Azaz, mindkettő sokkal bénább volt, mint azt bárki is várta. A Boston, tőle nem megszokott módon rengeteg hibát elkövetett a Chicago ellen, aminek az eredménye megnövekedett önbizalom volt Bulls részről, és végül egy fárasztó hétmeccses párharc. A Magic nem volt képes megtartani a nagy előnyöket, és ezáltal mintegy magának tette nehézzé a Sixers elleni szériát. Mindkét oldalon van pár sérülés, ami végül eldöntheti, ki is jut be a konferencia-döntőbe.
Az alapszakaszbeli meccsek valamit mutathatnak abból, mi is vár ránk: a pontzápor nem szerepel benne. Mindkét csapat szeret kidolgozott támadásokkal operálni, és ez lelassítja a játék ritmusát. Az idei négy meccsükön mindkét csapatnak sikerült idegenben diadalt aratnia, és 2-2 lett az eredmény. A négy meccsen is jelentős különbségek voltak a pályára lépők között: az első két meccsen volt Garnett, és bostoni siker is született, igaz első alkalommal egy Nelson és Pietrus nélkül felálló Orlandót vertek (Alston még nem volt a láthatáron sem). A márciusi két meccset a Celtics már Garnett nélkül játszotta, ráadásul az egyiken még Rondo is hiányzott. Az Orlandónak már ekkor sem ment az előny megtartása, mindkét meccsen stabil, több, mint 15 pontos előnyt adtak el az utolsó negyedben, és végül egyszámjegyű lett mindkét győzelmük.
Howard ellen nehéz dolga lesz a faultot lelkesen, mintegy hobbiként gyűjtögető Celtics frontcourtnak. Csak reménykedhetnek, hogy Turkoglu és Lewis sérülései nem gyógyultak annyit, hogy meg tudják büntetni a Howard-ra összpontosító védelmet. A Magic pedig abban bízik egészségügyileg, hogy Rondo bokája nincs teljesen rendben, valamint Pierce továbbra sem tud teljes sebességbe kapcsolni, ha már a Philadelphia ellen jól játszó Courtney Lee-nek ki kell hagynia meccseket. Az Orlando nem igazán tudott magasabb sebességi fokozatot találni a rájátszásra eddig, mint ahogy a Celtics sem összpontosított eléggé. Nyugaton az ilyen teljesítményt nyújtó csapatok már mind nyaralnak, de ők itt most megmutathatják, hogy van-e még bennük valami plusz. A Celtics-nek ehhez túl kell lépnie a Chicago elleni hosszú párharcból származó fáradtságon, ami nem lesz egyszerű. A hetedik meccsen mutatott teljesítményük, valamint a bajnoki tapasztalat és a hazai pálya előnye mind mellettük szól. A Magic abban bízhat, hogy egy-két nappal többet tudott pihenni, és így a játékosok lábai frissebbek lesznek, nameg az utóbbi két meccsükön komoly problémát jelentett a Turkoglu-Lewis forward-páros magassága a Celtics játékosainak. Nehéz úgy jóslatokba bocsátkozni, hogy nem tudjuk, melyik csapat képes még egy sebességi fokozatot találni (már ha képes bármelyik), ráadásul a sok, félig-meddig sérült játékos közül egynek a kidőlése is teljesen megváltoztathatja ugyan a párharc dinamikáját. A Celtics-ben mégis kevesebbet potenciált látok most a Chicago-széria után, ráadásul a Magic az egyéni párharcok alapján sok problémát okozhat nekik, ezért azt mondom, hogy meglepetésre 4-2-re az Orlando fog továbbjutni. Bár ha azt nézem, hogy mennyire nincs befejező emberük, aki a meccsek végén rendszeresen képes a hátára venni a csapatot (egy Turkoglu-kosár nem csinál főcsoport-döntőt), akkor inkább Celtics győzelem lesz, 4-2. Minden azon fog múlni, hogy a Boston közel tud-e maradni a meccsek első három negyedében – a negyedik negyed az övék lesz.
