Az Orlando Magic-nek minden lehetősége megvolt arra, hogy egyenlítsen az NBA döntőjében, ám újfent nem tudtak élni vele. Tapasztalatlanságot tükröző megoldások tömegét produkálták a játékosok és az edző is, ami végülis ahhoz vezetett, hogy a Lakers már csak egy győzelemre van a végső sikertől.
Nem tudom máshogy nézni a ma hajnali meccs 99-91-es eredményét, mint hogy ezt bizony a Magic vesztette el a rendes játékidőben, ami 87-87 lett. Aztán a Lakers megnyerte a hosszabbítást, de egyáltalán, hogy erre esélyük legyen, ahhoz Van Gundy borzalmas döntése kellett, hogy Nelson végig a pályán legyen a negyedik negyedben. A sérülésből csak a Lakers ellen visszatérő irányító sok-sok mentális hibával játszott, többek között a rossz helyzetfelismerése jelentősen megkönnyítette Fisher dolgát az egyenlítést jelentő hárompontosnál. Nelson igazi x-faktor volt a mai meccsen: a második negyedben, amikor négy percet töltött a pályán, szinte semmit nem csinált, illetve mégis: eladott egy labdát, valamint újfent fennakadt minden záráson, lett légyen az bármilyen gyenge. Alston valamit beszólhatott Van Gundy-nak a harmadik negyed egyik időkérése során, mert máshogy nem tudom megmagyarázni, miért Nelson játszotta végig ettől kezdve a mérkőzést az irányító posztján. Volt kb. két olyan perce, amikor a támadásban felpörgette a csapatot, és egymás után kiosztott vagy három gólpasszt (jééé, tényleg, ennyivel is zárt), egyébként pedig semmi haszna nem volt, hogy a pályán volt, mivel a csapatot Turkoglu mozgatta. Ennél Lee játéka sokkal hasznosabb lett volna, vagy Redick, aki ma egész jó teljesítményt nyújtott a pálya mindkét végén - ők legalább védekeztek volna. Még egyszer: nem értem Van Gundy-t!
Ráadásul most a Magic-en volt a sor, hogy kihagyjanak egy rakás büntetőt is: az egyébként egész jól játszó Turkoglu, aki a rájátszás során eddig 85%-kal dobott a vonalról, most az utolsó negyedben négyből hármat kihagyott, ezzel 8/13-mal zárta a mérkőzést.Dwight Howard pedig hőssé válhatott volna, ha bedobja legalább az egyik büntetőjét a rendes játékidő utolsó percében, mert akkor legalább négy pont lett volna a Magic előnye, tehát egy darab hárompontos nem lett volna elég a Lakers-nek az egyenlítéshez. Superman azonban, akinek a védekezése ma nagyon jó volt, 21 lepattanót és NBA-döntőbeli rekordot jelentő 9 blokkot jegyzett, a büntetők terén nagyon rossz napot fogott ki, és mindkét dobását elrontotta ebben a kritikus pillanatban. Úgy látszik, ez egyfajta átok az Orlandón, hiszen Nick Anderson híres kihagyott büntetői szintén egy már megnyertnek hitt meccs elvesztéséhez vezettek, amikor a floridai csapat legutóbb ilyen jó volt, még a kilencvenes évek közepén.
Más kérdés, hogy a Lakers-nek természetesen nagy beleszólása volt abba, hogy így alakuljon az eredmény. A félidőben biztos, 12 pontos Magic vezetést mutatott az eredményjelző, amit a harmadik negyedben szenzációs védekezéssel és nagyszerű dobóteljesítménnyel szinte pillanatok alatt eltüntetett a Los Angeles-i csapat. Míg az első félidőben egy fél ütemet mindig késett a Lakers rotációja a védekezésben, addig a szünet után szinte nem volt olyan alkalom, hogy oda ne értek volna egy passzra. Elképesztő energiával, nagy lábmunkával tették tönkre a Magic passzjátékát, akik képtelenek voltak tiszta dobóhelyzetet kialakítani, és a szünetben még 50% feletti dobásmutatójuk a meccs végéig folyamatosan csökkent, végül 42%-on állt meg.
A Lakers rohamát Trevor Ariza vezette, aki az első félidőben 0/6 volt mezőnyből, ám a harmadik harmadban 13 pontot dobott. Mellette Bryant is hozzárakta a szokásosnak mondható 32 pontját, és Gasol is feljavult egy csendes első félidő után. A kivégző ütéshez pedig Fisher minden rutinjára szükség volt, amikor két hárompontost is bedobott a kritikus pillanatokban. Az első a már említett, rendes játékidő végén elkövetett dobása volt, amivel kiegyenlítette a Magic hárompontos előnyét. Ehhez nagyban kellett az is, hogy Nelson a betörést akarja levédekezni, így Fishernek bőven volt ideje, hogy felvegye a dobópozíciót, megtalálja az egyensúlyát, és tisztán a gyűrűre fókuszálva bedobhassa, amit be kellett. A másodiknál szintén Nelson feladata lett volna, hogy védekezzen rajta, ám ő inkább a labdát birtokló Bryant-et duplázta le, aki a labdát tartó kezével állcsúcson vágta a nála majdnem egy fejjel kisebb Magic irányítót, és Fisher újfent zavartalanul dobhatott, mert a rotáció későn érkezett.
Megérdemelt Lakers siker született tehát, és innen már nincs visszaút az Orlando számára. Lehet ugyan, hogy a Magic az utolsó hazai mérkőzését még megnyeri becsületből, lehet, hogy a Lakers koncentrációja ilyen előny birtokában már nem lesz teljes a következő meccsen, de háromból egyet biztos hozni fognak. Ennyivel mindenképp jobbak.
