Hoopswave

Készülődik a meglepetés a Keleti konferencia döntőjében. A Magic 2-1-re vezet a Cavaliers ellen úgy, hogy az egy szem clevelandi győzelem is csak egy utolsőó másodpercben dobott LeBron-hármassal sikerült, hazai pályán. Hiába James 40 fölötti pontátlaga az eddigi három meccsen, a többi Cavs játékosnak meggyűlik a baja a Magic védelmével.

Mo Williams pocsékul dob mezőnyből, és nincs aki pótolja az így kieső pontokat. Persze ebben a fölé tornyosuló orlandói védőnek is szerepe van: általában egy nála minimum fél fejjel magasabb játékossal találja szembe magát, így a dobásait elsieti, hamar engedi el, és nem tartja ki, ahogy az a pontosabb célzáshoz szükséges lenne. Ilgauskas csak a 4-5 méterről eleresztett dobásokkal tud eredményes lenni, mivel Howard nem zár ki rá általában, hogy védje a palánk alatti területet. Ez viszont alacsonyabb dobássikerességet eredményez, mint ha a palánk közelében próbálkozna. Varejao csak a labda nélküli befutásokkal tud eredményes lenni, ebből azonban csak elvétve akadt egy-kettő a két clevelandi meccs első félidejeiben, amikor a Cavs még jobban pörgött, illetve dehogyis, a Magic védelme volt teljesen szétesve.

A másik palánk alatt a Cavs-nek súlyos párharc-problémái vannak. Howard sokkal gyorsabb és erősebb Ilgauskas-nál, így még egy embert kell rá küldenie Mike Brownnak, ám ekkor a négy dobó közül valamelyik könnyen helyzetbe is kerül. Lewis is komoly gondot jelent Varejao számára, mivel a brazil nem szokott hozzá a hárompontos vonal őrzéséhez. Turkoglu is elég nagy teret kap, mivel általában Delonte West védekezett eddig rajta, és a harmadik meccsen csak Hedo rossz dobóformájának köszönhetően nem büntette meg jobban ezért a döntésért a Cleveland védelmét.

Érdekes, hogy a Magic motorjának számító Turkoglu viszonylag szabadon alkothat támadásban, mintegy irányítóként funkcionálva. Pedig amikor nem rajta keresztül folyik az Orlando támadásépítése, akkor rosszabb hatékonysággal is dolgoznak. Vajon miért nem James őrzi őt, hiszen erősebb és gyorsabb is, mint a török, plusz nem adna neki magassági előnyt sem? Megfontolandó változtatás lenne ez a Cleveland részéről szerintem. Hiszen ha a támadás nem megy, akkor még egy fokkal jobban össze kell szedni a védelmet.

A negyedik meccs létfontosságú a párharc szempontjából, mivel 3-1-ről már nehéz lenne felállnia a Cavs-nek. Ugyanakkor ha a Magic nem nyeri meg ezt a hazai mérkőzést, könnyen lehet, hogy egyszer csak kifogy a tank, hiszen akkor egy újabb hétmeccses szériában találhatják magukat, és láthattuk, hogy két, egymás utáni ilyen hosszú és fizikálisan megterhelő párharc mit művelt a Celtics-szel.

A Király Superman ellen. A Lovagok a Varázslat ellen. Cavaliers-Magic a Keleti főcsoport döntőjében. A Cleveland megállíthatatlan volt eddig, és LeBron James maga Mr. Kosárlabda. Az első két fordulóban nem volt számára lehetetlen, a hatékonysági mutatója az egeket verdesi. Dwight Howard azonban legalább annyira erős és atletikus védőjátékos, mint amilyen James a támadásban. Az alapszakaszban mindkét gárda megnyerte a hazai meccseit, így két Magic- és egy Cavs-siker született. Azonban mindhárom meccsen az Orlandónak volt jobb a mezőnykosár-százaléka: az egy Cleveland-győzelem is csak James nagyszerű játékának és 43 pontjának (nameg egy-két kétes ítéletnek) volt köszönhető (99-97).

A Magic játékosok magassága gondot jelenthet a mostani párharcban a Cavs számára, főleg támadásban. Howard mozgékonyságával Ilgauskas nem tudja tartani a lépést, és nem is annyira fizikális játékos, mint Kendrick Perkins, aki eléggé meg tudta keseríteni Superman életét rajta védekezve. Mindezek ellenére nem fogadnék James és bandája ellen. Túl jól játszottak az elmúlt két fordulóban, ráadásul övék a pályaelőny is, ami sokat jelent, mint az alapszakaszbeli 39-2-es hazai mérlegük is mutatja. A Magic ezzel szemben néha jól, néha pedig elképesztően ritmustalanul játszott eddig. Hedo Turkoglu-nak például talán a két széria alatt összesen ha két jó meccse volt (ebből ugye az egyik a Celtics elleni hetedik összecsapás). Tőle ennél sokkal több kell ahhoz, hogy csapatának bármilyen esélye is legyen a Cavs ellen.

Igazi csemegének néz ki a Nyugati főcsoport döntője a Denver és a Lakers között. Az alapszakaszban a Los Angeles-iek elég nagy fölénnyel végeztek az élen Nyugaton, és a két csapat közti párharcot is megnyerték 3-1-re. A Nuggets azonban pont jókor pörgött a csúcsra, és nagyon jó kosárlabdát játszik mostanában. Könnyedén intézték el a Hornets és a Mavericks csapatát is, és volt lehetőségük pihenni egy pár napot. Közben meg a Lakers átvedlett a kosárlabda Dr. Jekyll és Hyde-jává: egyik meccsen uralták a Houstont, a másikon pedig teljes enerváltság látszódott rajtuk, mintha fejben már a Santa Monica-i tengerparton kortyolnák a koktélokat.

Vajon melyik Lakers-t láthatjuk a Nuggets ellen? Kell-e nekik az a bajnoki cím, hogy kellően felpörögjenek? Hiszen ez volt a céljuk egész szezonban, minden más csalódást jelentene számukra és a szurkolóik számára is. A kulcs pedig Bynum kezében van: ha ő ott van, és nem csak a faultok, hanem a pontok és lepattanók gyűjtésében is jeleskedik, akkor a Lakers frontcourt-ja kellően erős ahhoz, hogy megbírkózzon a rendkívül jó atletikus adottságokkal rendelkező Nene, K-Mart és a Birdman alkotta denveri trióval. Pau Gasol elég jól elboldogul bármilyen védelem ellen, mert van annyira intelligens játékos, de kevésbé atletikus, mint a Nuggets triója, ezért egyedül nehéz dolga lenne.

Nézem a rájátszásban a meccseket, és folyamatosan azon kapom magam, hogy átkokat szórok a bírókra. Hogy a fenébe nem látta azt ott? Ha azt az előbb lefújta, akkor ezt most miért nem? Vagy ha azt nem, akkor ezt most miért igen?

A Tim Donaghy-féle bundaügy óta mindig óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon a bíró véletlenül tévedett, vagy szándékosan? Ott van a Carmelo Anthony-eset: mija zistenért nem fújt a spori, ha egyszer ott történt az orra előtt a szabálytalanság? És vajon kinek akart ezzel kedvezni? Bement a dobás, így a Denver a kedvezményezettje ennek a bírói döntésnek, de ha Anthony kihagyja, akkor máris a Dallas válik azzá, és a Nuggets akarja meglincselni a bírót.

Az NBA játékvezetői elég sok kétes ítéletet hoztak (vagy épp nem hoztak) a rájátszásban. Most a fókusz a durva szabálytalanságokra (flagrant fouls) helyeződött, miután elég sok vitát váltott ki egy-két ítélet. A liga vezetése azt mondja, hogy a további viták elkerülésére egyfajta továbbképzést fog tartani az előszezonban a játékosoknak és a csapatok vezetőinek ezt illetően. Szerintük a gond az, hogy a játékosok nincsenek tisztában a durva szabálytalanságokra vonatkozó szabályokkal, és ezen változtatni kell ahhoz, hogy kevesebb legyen a probléma. Pedig a gond épp az, hogy a bírók nincsenek tisztában azzal, egy adott szabálytalanság melyik kategóriába is tartozik: lehet szimplán egy keményebb fault, ami semmi következménnyel nem jár, vagy lehet flagrant 1 és flagrant 2, aminél a büntetők után a támadó csapat visszakapja a labdát is. A flagrant 1 esetében a szabálytalankodó játékos játszhat tovább, míg a flagrant 2 esetében kizárják a meccsből. Nem mindegy, hogy a bírók hogyan döntenek meccs közben – utána már a liga vezetése fel- meg leminősítheti a szabálytalanságokat, a meccs eredménye marad a régi. Csemegézzünk egy kicsit a visszás esetekből (a fentebb említett Anthony-féle eseten túl), amik felvethetik a bírók felelősségét.

Megszokott és mégis különleges látvánnyal ért véget a Dallas-Denver párharc harmadik mérkőzése. Az egyik csapat reklamált egy be nem fújt szabálytalanság miatt, ami végülis a vereségükhöz vezetett. A különlegesség ebben az volt, hogy a faultot elkövető csapat méltatlankodott amiatt, mert néma maradt a bírók sípja.

6,5 másodperc volt hátra a meccsből, amikor 105-103-ra vezetett a Dallas, de a Nuggets jöhetett időkérés után oldalról, az ellenfél térfelén. A Mavs még nem érte el a büntetőkhöz szükséges csapatszemélyit, így volt a kezükben egy felhasználható fault. Egy szabálytalansággal megszakíthatták volna a Denver felállását, ami után újra kellett volna kezdeniük a figurát, méghozzá úgy, hogy kevesebb idejük lett volna annak végrehajtására. Persze a Mavericks-nek óvatosnak is kellett lennie, nehogy dobómozdulat közben szabálytalankodjanak, hiszen akkor mindentől függetlenül jöttek volna a büntetők. Okos faultra volt szükség. Antoine Wright úgy gondolta, elég okos lesz, ha a palánktól távolodó mozgást végző, labdát vezető Carmelo Anthony-t egy test-test elleni lökéssel faultolja. A bírók azonban, akik a meccs folyamán rengetegszer kellett, hogy fütyüljenek, ezúttal lenyelték a sípot. Anthony a lökés után továbbment, ráemelte a labdát, és egy gyönyörű hárompontost helyezett a gyűrűbe. 106-105 Denver, 1,0 másodperccel az órán. Innen a Dallas már nem volt képes egy újabb fordításra az utolsó dobással, tehát a Nuggets a harmadik meccset is megnyerte, ezzel gyakorlatilag behozhatatlan előnyre szert téve a négy nyert meccsig tartó párharcban.

Namármost, ha jól megnézzük azt a faultot, akkor vannak meccsek, amikor nem fújnak erre semmit. Wright testtel ütközött, és kézzel meg se próbált odaütni. Anthony pedig van annyira erős, hogy ennyitől ne dőljön fel, és ne zavarja meg igazán a dobásra koncentrálásban. Kedves Antoine, legközelebb tessék úgy faultolni, hogy azt a bírók ne is nézhessék másnak: oda kell ütni a labdát tartó kézre, vagy megfogni a játékost két kézzel! Ne tudjon továbbmenni. A Boston Celtics is ezt ajánlja! Persze a fault attól még fault volt, és ezt az NBA is elismerte utólag - az eredmény ettől függetlenül természetesen marad változatlan.

Azért azt senki se felejtse el, hogy senki egy szót se szólt volna dallas-i részről akkor, ha Melo a be nem fújt szabálytalanság után, a ritmusból kizökkentve kihagyja a hármast.