Igazi csemegének néz ki a Nyugati főcsoport döntője a Denver és a Lakers között. Az alapszakaszban a Los Angeles-iek elég nagy fölénnyel végeztek az élen Nyugaton, és a két csapat közti párharcot is megnyerték 3-1-re. A Nuggets azonban pont jókor pörgött a csúcsra, és nagyon jó kosárlabdát játszik mostanában. Könnyedén intézték el a Hornets és a Mavericks csapatát is, és volt lehetőségük pihenni egy pár napot. Közben meg a Lakers átvedlett a kosárlabda Dr. Jekyll és Hyde-jává: egyik meccsen uralták a Houstont, a másikon pedig teljes enerváltság látszódott rajtuk, mintha fejben már a Santa Monica-i tengerparton kortyolnák a koktélokat.
Vajon melyik Lakers-t láthatjuk a Nuggets ellen? Kell-e nekik az a bajnoki cím, hogy kellően felpörögjenek? Hiszen ez volt a céljuk egész szezonban, minden más csalódást jelentene számukra és a szurkolóik számára is. A kulcs pedig Bynum kezében van: ha ő ott van, és nem csak a faultok, hanem a pontok és lepattanók gyűjtésében is jeleskedik, akkor a Lakers frontcourt-ja kellően erős ahhoz, hogy megbírkózzon a rendkívül jó atletikus adottságokkal rendelkező Nene, K-Mart és a Birdman alkotta denveri trióval. Pau Gasol elég jól elboldogul bármilyen védelem ellen, mert van annyira intelligens játékos, de kevésbé atletikus, mint a Nuggets triója, ezért egyedül nehéz dolga lenne.
Mint ahogy Arizának biztosan meggyűlik majd a baja Carmelo Anthony-val. A Nuggets sztárja egy kicsit gyengébb alapszakasz után a rájátszásban magára talált, és igazi szupersztárként jópár nagy dobással terhelte meg a Dallas kosarát. A másik oldalon Bryant fog fejfájást okozni a Denver védőinek, hiszen gyakorlatilag megállíthatatlan. Annak ellenére, hogy az előző körben két nagyszerű védekező játékos, Battier és Artest fogta, mégis képes volt 27,4 pontot összehozni meccsenként.
Az egyéni párharcok egyik érdekessége lesz a két veterán irányító, Billups és Fisher összecsapása. Fishert darabokra szedte a villámgyors Aaron Brooks, de Billups távol van ettől a sebességtől. Itt inkább a felhalmozott tapasztalatok számítanak majd, így bár Billups tudásban természetesen megveri Fishert, a különbség talán nem lesz olyan szembetűnő.
Összességében két poszton biztosan a Lakers-nél van az előny, ám másik két párharcot a Nuggets nyer. A kispadon mindkét oldalon vannak hasznos játékosok, például egy-egy igazi hatodik ember, aki képes megváltoztatni egy meccs menetét (Odom és J.R. Smith). A döntés tehát attól függ, hogy Bynum képes lesz-e felvenni a versenyt Nenével. Ha igen, akkor a Lakers van előnyben, ha pedig nem, akkor a Nuggets.
Persze, számolni kell egyéb faktorokkal is. A hazai pálya előnye például a Lakers mellett szól, de ha csak egyet is nyer a Nuggets idegenben, akkor bizony nagy gondban lesznek az angyalvárosiak. A Nuggets ugyanis odahaza legutóbb március 9-én kapott ki.
Az egészség-faktor ellenben a Denver oldalán van, hiszen a Lakers-ből Odom a hátával, Bynum a térdével bajlódik, plusz míg a Denver egy hetet pihenhetett, a Lakers csak két napot.
Bryant és csapata azonban már elmondhatja, hogy járt itt, a konferencia-döntőben, míg a Nuggets-ből csak Billups tette tiszteletét ilyen magasságokban. Igaz, neki ez az egymást követő hetedik alkalom, miután az előző hat szezonban a Pistons tagjaként mindig eljutottak idáig Keleten. A Denver azonban, mint csapat, legutóbb valamikor a kőkorszakban (na jó, 1985-ben) jutott el ilyen messzire. Ez pedig jóllakottá teheti őket, főleg annak tükrében, hogy a szezon kezdetekor talán még ők maguk sem gondolták, hogy eddig eljuthatnak – mások azonban semmiképp. A Portland példája azt mutatja, hogy a megelégedettség rossz hatással van a teljesítményre. A Blazers kimondott célja a rájátszás elérése volt, ezért a Houston viszonylag könnyen túl tudott lépni rajtuk, mivel Yao és társai jobban akarták a győzelmet. Nagy kérdés, hogy a denveriek mennyire elégednek meg az elért eredményekkel, mindenesetre a Lakers-nek több forog itt kockán, és ezért jobban kellene, hogy harapjanak. A Houston elleni teljesítmény alapján azonban ez nem teljesen evidens.
