Az NBA Nyugati Konferenciájában az alapszakasz 82 meccse majdnem kevés volt ahhoz, hogy különbséget tegyen a második és nyolcadik helyen rájátszásba jutó csapat között. Minden szakértő arra számított, hogy több hétmeccses párharcot is láthatunk majd. Erre fel a leghosszabb széria a Portland-Houston volt, amelyik hat mérkőzésen dőlt el. Míg Keleten még két párharc küzdelmei is folyamatban vannak, addig Nyugaton már szombaton kezdődik a következő kör, Lakers-Rockets és Nuggets-Mavericks összecsapásokkal. Nézzük, melyik milyen csemegét tartogat!
L.A. Lakers – Houston
Az Angyalvárosiak a Jazz-t intézték el viszonylag simán, 4-1-re, és korántsem adtak ki mindent magukból: amikor egy meccsen nagy előnyre tettek szert, mindig kiengedtek egy kicsit. Ez utalhat akár az összpontosítás hiányára is, de nem hinném, hogy ez a helyzet. Egyszerűen csak tudják, nem kell 100%-on pörögniük, ha így is nyerhetnek, hiszen nem az első körben kellett csúcsformába kerülniük. Az egyéni párharcoktól függően sokféle felállással képesek harcba szállni, és ilyen flexibilitással nem sok csapat rendelkezik. Egyedül Andrew Bynum térde adhat okot aggodalomra a Lakers szurkolóinak, mivel a Jazz ellen a korábban megsérült testrésze komolyan korlátozta a hatékonyságát. Ő sokat profitálhatott a pár napos pihenőből, ami a csapat jutalma volt a Utah ellen gyorsan letudott párharcért.
Bynum-re szüksége is lenne a Lakers-nek, hiszen a Rockets legfőbb fegyvere a centere, Yao Ming, aki nagyon jól játszott a Portland ellen (20 fölötti PER, és folyamatosan két embert kötött le az ellenfél védelméből). A fiatal Blazers nem tudott sokat kezdeni a Houston tapasztalt játékosaival, akik sokkal jobban koncentráltak a párharc során, és jobban átérezték, mit is jelent a playoff-intenzitás. Még azt is elbírták, hogy Artest a tőle megszokott módon sok olyan dobást is elvállalt, amit talán nem kellett volna, mivel alig látta a palánkot a rajta csüngő védőtől (41% mezőnyből). Kellemes meglepetés volt a Rockets guard cseréinek játéka: Wafer, Brooks és Lowry mind sokat tettek hozzá a csapat sikeréhez. A fiatal, playoff-tapasztalattal nem rendelkező G-k a többi párharcban is jól teljesítenek (pl. Rose, Will Bynum). Talán ez az egyik olyan mellékszál, amelyikre érdemes lesz odafigyelni a további fordulókban is.
Az alapszakasz során a két csapat mind a négy összecsapását a Lakers nyerte meg, persze ez önmagában semmit nem jelent a most következő párharc tekintetében. Megfigyelhető viszont, hogy a fent említett Houston-i guard trió elég jól muzsikált a Lakers ellen (kétszer Wafer, egyszer Brooks dobta a legtöbb pontot a Rockets részéről), míg mind Artest, mind Yao jóval a pontátlaga alatt termelt. Az irányító posztján a Lakers már a Jazz ellen is gyengének tűnt, és könnyen lehet, hogy a Rockets is itt tud majd számottevő gondot okozni. Az összes többi poszton azonban a Lakers tűnik jobbnak. A Los Angeles-iek ráadásul sokkal tapasztaltabbak, mint a Blazers, és nem fognak megilletődötten játszani. A Houston előző körbeli sikerében pedig ez nagy szerepet játszott. A Rockets támadójátékában nem sok tartalék látszik már, és csak a védelmükre támaszkodhatnak, a Lakers pedig az egyik leghatékonyabb támadójátékot produkálta az alapszakaszban. Bryant és társai még nem közelítették meg a teljes potenciáljukat az első fordulóban, a Rockets védelme ellen azonban már szükségük lesz rá. Nem valószínű, hogy pont a Houston lesz, aki megállítja a Lakers nehéztüzérségét, de nagyobb erőkifejtésre fogják őket késztetni. Ez talán elég lesz hat meccshez, de a tippem 4-1 a Lakers-nek.
Denver – Dallas
Billups csapata egészen simán verte ki a Hornets-t, minden előzetes várakozással ellentétben. 4-1 lett a vége, és az az egy győzelem is nagyon nehezen jött össze a New Orleans-i csapatnak. Persze, a Hornets kulcsjátékosai mind sérüléssel bajlódtak, de ez a Nuggets annyira egységesnek tűnik, hogy egy egészséges ellenféllel is elbírtak volna. Most lesz alkalmuk rá, hogy igazolják a fenti állításomat, hiszen a Dallas-ból mindenki rendben van. Ráadásul a Mavs is elég meggyőzően lépett túl a (szintén sérülésektől sújtott) San Antonio-n, úgy, hogy Nowitzki talán csak az utolsó meccsen játszott önmagához mérten is jól. A Dallas is nagyon együtt van, mint csapat, és a formaidőzítésük tökéletesnek tűnik. Energikusan, lendületesen játszanak. Nyoma sincs annak a letargiának, ami némely április előtti meccsen jellemezte őket.
A két gárda elég hasonló felépítésű: a tapasztalt játékmesterek (Kidd, Billups) mellett várhatóan a két védekező felfogású játékos, Wright és Dahntay Jones kap majd lehetőséget a kezdőben. A két pontgyáros SF, Josh Howard és Anthony is hasonló vágásúak, valamint a padon két-két energizáló csere, Terry és Bass, valamint Chris Andersen és J.R. Smith vár bevetésre. A két csapat küzdelmének kulcsfontosságú egyéni párharca a Kenyon Martin-Nowitzki összecsapás lesz. Martin nagyszerű védekezést mutatott be David West-en az előző körben, most pedig egy újabb all-star PF kerül terítékre, a Spurs ellen kicsit haloványabb teljesítményt nyújtó germán. Az alapszakaszban nem sikerült ugyan túlságosan kordában tartania (az egyik meccsen 44-et vágott Nowitzki), de a Nuggets mind a négy alkalommal nyerni tudott, igaz ebből háromszor is csak egykosárnyi volt a különbség a végén. Nehéz megjósolni, hogy mire megy majd egymással a két csapat: hat vagy hét meccs azért kinéz ebből a párosításból. A Denver-t továbbra sem érzem eléggé erősnek mentálisan ahhoz, hogy egy esetleges nagyarányú vereség esetén talpra tudjanak állni, bár lehet, hogy továbbra is alulbecsülöm Billups hatását a csapatra. A Mavericks pedig nem mutatott eleget ahhoz, hogy elhiggyem, képesek egy olyan ellenfelet is megverni, amelyik kettőnél több komolyan vehető játékossal áll fel. Ezért most a biztonságra megyek, és azt mondom, a Nuggets nyer 4-3-ra.
