A szezon négyötöde eltelt, és a 2008 nyarán draftolt játékosoknak már megvolt a lehetőségük arra, hogy letegyenek valamit az asztalra. Akik igazán számítanak, azok már kaptak lehetőséget, viszont a hátralévő négy hétben a playoff-ról lecsúszó csapatok nagy valószínűséggel elő fognak húzni a kalapból néhány, eddig mellőzött újoncot, hogy több játéklehetőséghez jussanak. Hogy ezek a mesterségesen felduzzasztott statisztikák ne befolyásoljanak, most mondok rövid ítéletet az elsőéves játékosok teljesítménye felett, abban a sorrendben, ahogy a drafton kiválasztották őket. A mostani, második részben a 11-30. helyen választott játékosok következnek, majd pedig a harmadik részben a második körös, a korábban draftolt, de játéklehetőséghez csak idén jutó, valamint a draft nélkül az NBA-be került újoncokról lesz szó.
11. Jerryd Bayless – Nem kapott túl sok lehetőséget, pedig az előszezonban mutatott nagyszerű teljesítménye után mindenki azt várta, hogy rendszeres lehetőséget fog kapni, akár Rodriguez rovására is. Ehhez képest még a kevéske rendelkezésére álló időben sem sikerült jól teljesítenie: rossz dobások és eladott labdák jellemezték játékát. Ennek ellenére azt hiszem, mihelyst felveszi az NBA ritmusát, hasznos tagja lesz csapatának, mivel amikor 20 percnél többet játszott, fel-felvillantott valamit abból a fajta pontgyáros potenciálból, ami Ben Gordonnak is a sajátja. Igazi irányító viszont soha nem lesz belőle…
12. Jason Thompson – Néhányan meglepődtek, amikor a Kings őt választotta ezen a helyen, de Thompson azóta igyekezett meghálálni a bizalmat. A hangsúly pedig az igyekezeten van: talán egyedüliként a Sacramento csapatában, az erőcsatár mindig teljes erőbedobással játszik. Ami sokszor azt is jelenti, hogy túlpörög, és túlzott igyekezetében sok faultot halmoz fel.
13. Brandon Rush – a Rush-fivérek újabb felvonása, akit jobbnak tartanak, mint bátyját, Kareem-ot. Legalábbis a szezon kezdetéig ez volt a többség véleménye, de egyelőre csak ugyanazt a gyenge dobószázalékot látjuk tőle is, mint bátyjától. Kétlem, hogy valaha is nyújtana majd mást.
14. Anthony Randolph – Don Nelson keze alatt nem könnyű az újoncok élete. Randolph sem kapott túl sok lehetőséget, de a kevés játékidőt kifejezetten jól használta ki. Fényes jövő állhat előtte, ha az elvárt ütemben fejlődik.
15. Robin Lopez – Kinézete és játékstílusa is tiszta Varejao. Ikertestvéréhez képest mindig is kevésbé jó játékosnak tartották. Na de ekkora különbséget ikrek között?! Phoenix nem rendelkezik túl sok magasemberrel, de Lopez még Stoudemire hiányában is keveset játszik. Azért a védelmében mondjuk el, hogy mindig is a védekezése volt az erőssége, és ebben a Phoenix-ben nem éppen ezzel lehet kitűnni.
16. Marreese Speights – Bár csak 15 percet játszik meccsenként, az összes újonc közül ő használja ki legjobban a pályán töltött idejét. Nem lennék meglepve, ha jövőre Dalembert lenne az ő cseréje, mivel már most is elég érett játékot mutat be. Centerektől szokatlan módon igen alacsony az eladott labdák aránya, és nagy hatékonysággal értékesíti helyzeteit a palánk alatt.
17. Roy Hibbert – Remélhetőleg a fennmaradó másfél tucat meccsen több lehetőséget kap a Pacers-ben, mivel már csak matematikai esélyük van a rájátszás elérésére. Neki sem volt szerencséje igazán a játékrendszerrel, mivel valószínűleg egy félpályás, lassabb támadásokra építő csapatban jobban megállná a helyét. Ezzel együtt elég jó mutatókkal rendelkezik, kivéve talán a lepattanózását, amin lenne még mit fejleszteni.
18. JaVale McGee – Mozgékony magasember, akinek lenne mit fejleszteni a játékintelligenciáján. Az ösztönei azonban hozzásegítik ahhoz, hogy hatékony részévé váljon a jövőben a Wizards keretének.
19. J.J Hickson – A Cavs természetesen most szeretne nyerni, és épp nincs idejük, hogy mindenféle újoncot próbáljanak meg beilleszteni a csapatfelépítésbe. Hickson egyelőre csak egy reménység, akinek sokat kell még dolgoznia, hogy hatékony részévé váljon a csapatnak. De van benne fejlődési potenciál (upside potential)!
20. Alexis Ajinca – Nem tudom, mit gondolt a Bobcats, amikor ezt a francia magasembert draftolták. Előző szezonjában odahaza is csak 5 pontot átlagolt meccsenként, és most is igen gyengén játszik, amikor néhanapján lehetőséget kap. 36% a mezőnyből egy centernek ?! Csak a magasságából nem fog megélni az NBA-ben. Újabb rossz húzás Jordan-től, a menedzsertől.
21. Ryan Anderson – Egy magasember, aki jól dob távolról, és nem felejti el leszedni a lepattanót sem. Bár mindenki a D-League-be várta, már Sean Williams letartóztatása előtt megelőzte őt a csapatrangsorban, és meccsenként majdnem 20 percet játszik. Nem érdemtelenül.
22. Courtney Lee – Nem sokan számítottak rá, hogy a kezdőbe kerül rögtön az első évében, de a jó védekezése (és Pietrus sérülése) miatt egyből bedobták a mélyvízbe. Ő pedig egész jó játékkal hálálta meg, elfogadva azt, hogy csak utolsó megoldás a támadások esetén, cserébe teljes energiáját a védekezésre kell fordítania. Persze, amikor a kezébe kerül a labda, egész jól dob távolról.
23. Kosta Koufos – Vajon ezúttal sikerült használható centert draftolnia a Jazz-nek, Luther Wright és Ostertag hibájából tanulva? Nem kapott eddig túl sok lehetőséget, de a kis minta alapján talán most nem húzott olyan rosszat a Utah. Koufos-on bőven van még mit csiszolni, de használható játékosnak tűnik.
24. Serge Ibaka – A kongói erőcsatárt a Sonics/Thunder draftolta, de még hagyják Európában fejlődni.
25. Nicolas Batum – Az ifjú francia meglepetésre stabil embere a Blazers rotációjának. Általában ő kezdi és Outlaw fejezi be a meccseket az SF poszton. A védekezése az, ami az edző szemében értékessé tette a játékát. Ahhoz képest, hogy Bayless 14 pozícióval előtte kelt el, meglepő, hogy pont ő kap több lehetőséget.
26. George Hill – Szépen illeszkedik a draft meglepetéseinek sorába. Szinte senki nem tudta, ki is ő, amikor a Spurs kiválasztotta, és még több kérdést vetett fel, amikor az előszezonban borzasztó dobószázalékot mutatott fel. Ehhez képest nagyon jól kezdte a szezont, és Parker sérülése alatt a maximumot hozta ki a felkínált lehetőségből. Okos döntések jellemzik, a játéka így pont illeszkedik a Spurs filozófiájába.
27. Darrell Arthur – Főiskolai csapattársához, Chalmers-hez hasonlóan meglepően későn választották. Ő azonban egyelőre nem mutatott olyat, ami miatt újra kellene ezt gondolni. Kétségtelen, hogy van tehetsége, és nem lesz rossz játékos belőle sem, de jobb dobóhelyzeteket kell találnia. Ami megtette egy éve az NCAA-ben, az az NBA-ben már nem lesz elég.
28. Donte Greene – Bayless-hez hasonlóan ő is villogott az előszezonban, majd elszürkült, mikor a jelentéssel bíró meccsek elkezdődtek. Túlságosan bizonyítani akar a rendelkezésére bocsátott kevés időben, és ez rengeteg hibához vezet. Rengeteg rossz dobást vállal el ő is, amit sürgősen le kell vetkőznie, ha helyet akar magának az NBA-ben.
29. D.J. White – A Thunder továbbküldte a D-League-be, tapasztalatszerzés céljából. Csak az a baj, hogy erre mindössze most, március közepén került sor, amikor már talán lehetett volna találni neki egy kis NBA-játéklehetőséget is. Mert mit ronthatna a Thunder szezonján?
30. J.R. Giddens – A Celtics szintén nem tart felzárkóztató órákat, a Cavs-hez hasonlóan. Giddens az idei szezon nagy részét a D-League-ben töltötte, mindössze 6 meccsen pályára lépve a Boston színeiben.
(folyt. köv.)
(másodközlés a bball.hu -ról)
