Még mielőtt bárki meggyanúsítana, hogy Miami-szurkoló vagyok, el kell, hogy mondjam: igaza van. Amióta Wade-et draftolták, a Heat az első számú NBA-csapat számomra. Ezért is nézem nagyobb gyakorisággal a meccseiket, és kerülnek jobban terítékre itt a blogon.
Tegnap este, vagyis magyar idő szerint ma éjszaka egy újabb izgalmas meccset játszott a Heat, ezúttal Bostonban. Hosszabbításos vereség lett ezúttal a vége, úgy, hogy D-Wade ezúttal nem játszott, mint ahogy a túloldalon Garnett és Ray Allen sem. A különbséget pont ezért az egyetlen pályára lépő szupersztár jelentette: Paul Pierce. Egyszerűen nem tudott hibázni a negyedik negyedben és a hosszabbításban, amikor összesen 21 pontot dobott, és végül 36-tal zárt. A Heat Wade nélkül go-to guy nélkül maradt, azaz nem volt, akire egyértelműen támaszkodhattak volna, és ez végül a vesztüket okozta.
A hiányzók miatt olyan érzésem volt, mintha mindkét csapat számára imndegy lenne a meccs végeredménye; mintha nem is playoff-pozíciókért hajtanának, hanem a minél jobb drafthelyért. Az első negyed után, amikor a Boston több, mint tízzel ment, nem gondoltam volna, hogy a Heat egyáltalán eljut a hosszabbításig, és ezért a csapat minden dícséretet megérdemel. Nem tudom, hogy az első 12 perc után mit mondott nekik pontosan Spoelstra, de sikerült megnyugtatnia és motiválnia a játékosokat. És természetesen nem mellékes, hogy ezzel együtt valószínűleg sikerült némi önbizalmat is szereznie a tegnap játszó játékosoknak, hogy akár Wade nélkül is sikerülhet - még ha ezúttal Pierce túl sok is volt a végjátékban. Jó kérdés, hogy miért nem Moon őrizte őt a meccs döntő pillanataiban, aki talán a magasságával jobban zavarhatta volna a Celtics legjobbját. Se Cook, se Jones nem igazi véreb, néha még üresen is hagyták Pierce-t a végén, például az egyik hárompontosnál, amikor Beasley kellett, hogy kirohanjon az emberéről. Itt tévesen a kommentátorok Beasley hibájának állították be az esetet, de ő az egész este folyamán egyszer sem őrizte Pierce-t.
Wade-less, de nem szárnyaszegett.
A Miami újoncai jól játszottak: Chalmers a meccs végére egészen vezéregyéniséggé vált és Beasley is kitett magáért. Sokan kritizálják Beasley-t, miszerint nem nő fel a feladathoz és a hype-hoz, de szerintem nincs igazuk. Az újoncok közül csak hétnek van jobb hatékonysági mutatója (és nincs köztük Derrick Rose!), de közülük is csak hárman töltenek több percet a pályán. Beasley-nek van gyengesége is persze, méghozzá a védekezés, amibe több energiát is fektethetne, de kezd fejődni ezen a téren is.
O'Neal is egészen odatette magát, és rendszeresen gondot jelentett a Boston magasembereinek. Hogy a záró felvonásban miért nem hívta többször az ő számát Spoelstra, azt csak ő tudhatja. A személyi hibákkal bajban lévő Perkins és Davis ellen többre is lehetett volna menni. O'Neal védekezése azonban nagyon fontos a Heat számára, a blokkokkal és belemenések kiharcolásával.
Mint ahogy láthatóan ez Spoelstra mantrája is: védekezni, védekezni, védekezni. Ehhez igazodik a Heat kezdőötösének összeállítása is: O'Neal, Haslem, Moon, Wade és Chalmers mind átlag feletti védőteljesítményt nyújtanak. Ezzel sikerül általában a Miami-nak uralnia a meccsek tempóját. A tegnapi meccsen azonban a védekezés néhol hiányosságokkal küzdött, ami a kritikus pillanatokban csúcsosodott ki, Pierce esetében. A legtöbb esetben persze ott volt a védő, és Pierce így is bedobta, néhány alkalommal nem is lehetett volna jobban rajta a védő.
A másik gond a betörések megfékezése volt, amivel Rondo tartotta a meccsben Celtics-et a második és harmadik negyedben. Itt eleinte a védelem volt a hibás, mivel nem próbálták meg elzárni a betörési útvonalakat, ám amikor ez megtörtént, akkor a bírók léptek közbe. Rondo ezen a meccsen is extra védelmet élvezett a bírók felől, ami a következő szituációban csúcsosodott ki: a Boston irányítója egy fél-izolációban találta magát Chalmers-szel szemben. Rondo bal felé kezdte meg a betörést, amit az ekkor már három hibával rendelkező Chalmers csak félig-meddig próbált meg követni, kizárólag lábbal. Talán még meg is lehetne szólni, hogy miért nem volt fentebb a keze, ám Rondo-nak kellően fent volt ahhoz, hogy jobb kezével eltartsa magától Chalmers-t, mintegy belekönyökölve a nyakába. Sípszó, Chalmers negyedik hibája, és mivel mindez a harmadik negyedben történt, ment a kispadra pihenni, mielőtt még túl közel kerülne a kipontozódáshoz. Összességében persze nem lehet túl sokat felróni a bíróknak, mivel most tényleg csak egy-két fura fújásuk volt, és ennyi előnye mindig van a hazai pályának, de ilyen fújások mellett nehéz odaállni a betörő játékos elé.
Persze a tavalyi Heat-védekezéshez képest Spoelstra nagy előrelépést ért el, és mint tudjuk, a jobb védelemmel rendelkező csapat nyeri meg általában a bajnokságot. Remélhetőleg jövőre sikerül a támadójátékban is jobban előrelépni, persze a védelem további fejlesztésével. Ennek az egyik kulcsa az, hogy Beasley-t sikerüljön továbbfejleszteni, és összehangolni Wade-del. Jelenleg ugyanis Beasley akkor teljesít csak igazán jól a pályán, ha Wade nincs ott.
(A végén természetesen nem hagyhatom ki a szokásos Marbury-figyelést: eddig ez volt a legjobb produkció, amit tőle zöld uniformisban láttam. Teljes 6 gólpasszt kiosztott és 4 pontot is szerzett, de teljesítményének értékét csökkenti, hogy kezdőként, 31 percet játszva sikerült mindezt elérnie.)
