Henry Abbott Truehoop nevű blogján érdekes cikksorozat olvasható arról, hogy hogyan is értelmezik az NBA-ben a lépéshibát. Elég hosszú olvasmány, de érdemes átrágni rajta magunkat. Megszólal a bírói testület vezetője, néhány játékos, illetve legendás NBA játékosok is (a "bezzeg a mi időnkben!"-vonal). Meg persze van bőven illusztráció is mellette, videó formájában.
Nem szeretném a cikket lefordítani, csak röviden összefoglalva annyi a lényeg, hogy mivel nem egységes az értelmezés, ezért inkább a megengedőbb olvasatot alkalmazzák a bírók a lépéshiba megítélésében. Ez persze nem mindenkinek tetszik, és az európai kosárlabdától való eltávolodást is jelent. Sok-sok véleményes esetet generál ez a téma: Mikor lehet kettőt lépni? Melyik lépésnél fogta meg a játékos a labdát? Mint a klasszikus Halálos fegyver-jelenetben, amikor Glover és Gibson azon vitatkozik, hogy mikor ugorjon Glover a vécéről: akkor most egy, kettő, három, és utána, vagy egy, kettő, és háromnál már? Csak éppen a kosárlabdában kettőnél többig nem kéne eljutni, ha lépésekről van szó.
Lényeg a lényeg, a bírói testületet vezető Joe Borgia szerint meg kellene változtatni a vonatkozó NBA-szabály leírását, miszerint csak a megengedőbb verzió legyen belőle kiolvasható. Persze, csak míg most mindenki a jelenlegi szabály határait próbálja feszegetni - és többnyire a sztároknak sikerül is a határon táncolniuk anélkül, hogy a bírók ezt lefújnák, - addig ha kodifikálják a jelenlegi szabály adta lehetőségek szélét, akkor azt próbálják majd meg egy kicsit kitágítani a játékosok. Aztán legközelebb azon vesszük észre magunkat, hogy a vita nem arról folyik, hogyan határozzuk meg, hogy most a sarkazás után egyet vagy kettőt lépett még a játékos, hanem azt fogjuk taglalni, hogy az most kettőnek vagy háromnak számított-e már?
A lépéshibák fújása nem csak a kosárlabdában nehéz dolog, hanem a kézilabdában is egyre több problémát okoz. Eléggé felgyorsult mindkét sport ahhoz, hogy nehéz legyen a visszajátszás segítsége nélkül, a meccs felfokozott ritmusában mindig észrevenni, hányat is lépett a játékos. Tessék csak megnézni, hányszor lépnek a kosarasok kettő helyett hármat is, vagy a kézilabdások akár ötöt a három helyett. Ha arra áll rá a bírók agya, hogy adott számú lépés a szabályos, akkor egy, a megszokott mozgásnak ellentétes lábról indított mozdulatsor pont úgy fog ritmusosan befejeződni, ha eggyel többet lép a játékos, ezáltal ezeket nem fogják befújni a sípmesterek. (Jobblábról felugorva balkézzel dob, vagy fordítva). Ennyi toleranciát a rendszernek és a nézőnek el kell(ene) viselnie. Szegény bíró is csak emberből van, és nem lehet minden egyes megmozdulást visszanézni videón, mert akkor meg amiatt lenne óriási felzúdulás.
Más szempontból sem túl jó ötlet kitágítani a szabályok adta lehetőségeket ilyen módon: Európában csakazértse fogják átvenni a módosítást, merthogy az amerikaiak már megint nem kérdezik meg őket, és így a mostaninál is nagyobb lesz a különbség a két stílus között.
