Eddig se nagyon lehetett panasz az idei NBA-döntő színvonalára, de a harmadik mérkőzés nagyon magas szintű játékot hozott. A számok ugyan azt mutatják, hogy a csapatok nem is védekeztek szinte, de a magas dobószázalékok most a támadójáték kivitelezését kell, hogy dicsérjék.
Az Orlando nyert a meccsen, mert az első meccsen elkövetett 29,9% után hazai közönség előtt NBA-döntőbeli rekordot jelentő 62,5%-kal dobtak mezőnyből - 75%-os első félidő után. A Lakers sem volt gyenge, 51,3% ugyanebben a kategóriában a legtöbbször a győzelemmel egyenlő. Elképesztő számok, amik elképesztő koncentrációról árulkodnak. A Magic sokkal jobban akarta ezt a meccset, és ezért tudtak a végén is megőrizni pár pontot az előnyükből, amikor a Lakers a negyedik negyed végén még egy utolsó rohamot indított. A 108-104-es végeredmény hűen tükrözi azt, hogy a két csapat végig milyen közel volt egymáshoz a meccs folyamán. Egyik csapat sem tudott 10 pontnál nagyobb előnyt összehozni. A palánk előtti területről a Lakers 40, míg a Magic 36 pontot szerzett, és 16, illetve 23 büntetőt dobtak be fejenként. Így tehát a távolabbi dobásokból a vendégcsapat 48, a hazai 49 pontot szorgoskodott össze - majdnem az eredmény felét, ami aláhúzza a fenti állításomat, miszerint a támadószekció különösen elemében volt mindkét oldalon.
Már az előző meccsen sem játszott rosszul az Orlando, de a rendes játékidő végén szerencsétlenül sült el Lee alley-oopja, és a hosszabbításban Bryant és társai megőrizték pályaelőnyüket. A siker kulcsa, ami átlendítette a Magic-et a győzelem irányába, Rafer Alston játéka volt. Ezen a meccsen dupla annyi pontot gyűjtött, mint az előző kettőn összesen; 20 pontját 8/12-es mezőnymutatóval érte el. Ez volt az első meccs a párharc során, amikor a Magic érvényre juttatta előjelzett fölényét az irányító posztján.
Nem véletlen, hogy ez akkor sikerült, amikor Nelson csak marginális szerephez jutott. Az első meccsen különösen jól megfigyelhető volt, hogy Alston hiába vette fel jól a játék ritmusát az első negyedben, később már nem tudott abba visszarázódni, miután Nelson hosszabb időt töltött a helyén a pályán. Nelson ezen a meccsen is gyenge volt, és különösen a Magic védekezésére volt rossz hatással: folyamatosan fennakadt a zárásokon és elvétette a váltásokat is, rendre nehéz helyzetbe hozva ezzel a hátsó alakzatot.
Bár nagyszerű teljesítményt nyújtott az Orlando, ha hibát akarnék találni a játékukban, az a Lakers-nek engedett támadólepattanók nagy száma lenne. Mindössze a lehetséges védőlepattanók kétharmadát gyűjtötték be a hazaiak, ezzel lehetőséget adva a Lakers-nek, hogy a meccsben maradjanak relatíve rosszabb dobóteljesítményük ellenére is. Mindig volt két-három ember a Los Angeles-iektől, aki rámozdult a támadólepattanókra, és erre válaszként csak Dwight Howard állt a palánk alatt. Lewis és Turkoglu jobban kell, hogy erre a területre koncentráljanak a következő meccseken, bár tény, hogy lepattanózásban a Lakers magasemberei jobbak.
Nézzük tehát ebből a szempontból is egy kicsit a történéseket: jó volt a Lakers támadólepattanózása, 50% fölött dobtak mezőnyből - hol rontották mégis el? Leginkább a büntetőknél kell a választ keresni, mivel a vendégek csak 16/26-os mutatót tudtak e téren prezentálni. A 10 kihagyott büntetőből 5 Bryant nevéhez fűződik, akinél ezen a meccsen még Howard is jobban teljesített a vonalhoz állva (5/10, illetve 11/16, fejenként). Bryant egyébként is egyenetlen teljesítményt nyújtott, mivel az első negyedben szerzett 17 pontja mellé a meccs hátralévő részében "csak" 14-et tett hozzá, sokkal rosszabbul célozva a mezőnyből is a fantasztikus kezdés után (7/10 az első felvonásban, 4/15 később). Bár az első negyed után még a Lakers vezetett 4 ponttal, ez nagyrészt Bryant teljesítményének volt köszönhető. A többiek kevesebb lehetőséghez jutottak a támadásban, mivel a Magic egy emberrel fogta csak Bryantet, aki így kedvére alakíthatott ki dobóhelyzeteket, főleg magának. Kicsit déjá vu érzésem volt, mintha a Cavaliers elleni párharcból mutattak volna részleteket, csak most LeBron helyett Kobe volt az egyszemélyes támadósor, a pontokkal és asszisztokkal együtt. Így a többi lilamezesnek egy kicsit újra bele kellett lendülnie a játékba a második negyedben, míg az Orlandóban majdnem mindenki magas fordulaton pörgött már. Az ekkor összeszedett 5 pontnyi hazai előny sorsdöntőnek bizonyult.
A Magic tehát megszerezte fennállása első döntőbeli győzelmét, de még nagyon sokat kellene tenniük azért, hogy megfordítsák ezt a párharcot. Továbbra is a Lakers az esélyesebb, mivel a Magic nem fog még egyszer 62,5%-kal dobálni, és Bryant sem fog rosszabbul büntetőzni Howardnál. Ugyanakkor Stan Van Gundy-nak fel kell ismernie, hogy Nelson nem kaphat annyi játéklehetőséget, mint az első két meccsen. Még a most pályán töltött 11 perc is sok volt. Jogosan méltatlankodtak az amerikai kommentátorok a negyedik negyed negyedik percében, hogy túl sokáig ült a padon Alston, amikor Nelson nem igazán tett hozzá a Magic játékához. Mire tartalékolja Van Gundy Alstont? Nem lesz több párharc, ha ennek vége, csak pihenés egy pár hónapig. Ugyanígy Jackson is sokáig jegelte Kobe-t az utolsó játékrész elején, mintegy kiegyenlítve edzőtársa húzását. Csütörtökön kiderül, hogy milyen módosításokat hajt végre a két hadvezér.
