A harmadik részben a második körös, a korábban draftolt, de játéklehetőséghez csak idén jutó, valamint a draft nélkül az NBA-be került újoncokról esik szó. A szám a játékos neve előtt azt jelzi, hogy hányadik helyen kelt el a drafton. Csak azok a játékosok szerepelnek az összeállításban, akik pályára léptek az NBA idei szezonjában.
32. Walter Sharpe – A Detroit választottja igen kevés lehetőséghez jutott (7 meccs eddig), és a D-League-ben gyűjtött tapasztalatot.
33. Joey Dorsey – Szintén D-League alapanyag, miután a Rockets-ben csak három meccsen kapott pár perc lehetőséget.
34. Mario Chalmers – Második körös létére stabil kezdő a Miami-ban. Ez önmagában még nem nagy szó, minthogy a többi játékos, aki az idény során irányítóként szóba jöhetett a Heat-nél, elég gyengécske. Ám Chalmers a sok, újoncokra jellemző hiba mellett is elég hasznosan és megbízhatóan játszott, valamint jól dolgozott össze Wade-del. A labdalopásokban különösen is jeleskedő játékos az idény minden meccsén kezdőként lépett pályára, amit az újoncok közül rajta kívül csak Mayo mondhat el magáról. Nem valószínű, hogy sztárjátékos lesz belőle, de egy stabil, megbízható kezdőjátékos rejlik benne, aki a következő években a Heat egyik alapembere lehet.
35. DeAndre Jordan – A Clippers centere leckéket vehetne Shaq-től büntetődobás témakörben. 38,4%, ez valami vicc, ilyet még Shaq se volt képes összehozni. El kell azonban ismerni, hogy bármilyen képzetlen, van érzéke a játékhoz: mezőnyből csak a palánk körül vannak kísérletei, amiket erős 62%-kal értékesít. Emellett a meccsenkénti 13 percek alatt 4,2 lepattanót és 1,1 blokkot szorgoskodik össze, a védekezése egyáltalán nem rossz. Remélhetőleg van még valaki a Clippers-nél, aki érti a szakmáját, és segíteni tud Jordan fejlődésében, valamint sikerül több lehetőséget is kapnia a jövőben. Ez utóbbi nem lesz könnyű, ha egészséges mindenki a Clippers magasemberei közül.
37. Luc Richard Mbah a Moute – Meglepetésre egész nagy szerepet kap a Bucks csapatában, mint védekező specialista. A szezon meccseinek kétharmadán kezdőként lépett pályára, ami nagy szó, hisz Scott Skiles nem igazán bízik az újoncokban. Mbah a Mouté azonban nagyon fegyelmezetten, kevés hibával játszva tölti be pontosan azt a szerepet, amit az edzője elvár tőle.
38. Kyle Weaver – Egy újabb védekező-specialista, aki mióta lehetőséghez jutott a Thunder-nél, megmutatta, hogy lehet rá számítani hosszabb távon is. Bruce Bowen-hez hasonlóan, ha üresen hagyják, a hárompontost is bedobja akár, de saját magának nem tud dobóhelyzetet kialakítani, igaz, ez nem is tartozik a feladatkörébe.
39. Sonny Weems – 10 meccs a Nuggets színeiben, emellett pedig sok a D-League-ben, ahol 20 pontos átlaggal rendelkezik a remek atletikus képességekkel rendelkező játékos. De csak erre NBA karriert építeni nem igazán lehet. (Lásd még: Green, Gerald.)
40. Chris Douglas-Roberts – A Nets meccseinek közel felén kapott lehetőséget, és nem okozott csalódást. Van pár olyan első körben draftolt játékos, akinek a helyére befért volna, de úgy tűnik, a csapatok egy érsze megijedt a fura dobóstílusától.
41. Nathan Jawai – Az ausztrál Shaq (érdekes, mostanában minden országban titulálnak így játékost? Ld. még: Schortsianitis) szintén a D-League mezőnyét terhelte meg súlyával, miután a Toronto-ban csak keveset rongálhatott a parkettán. Maradandót nem alkotott, egyelőre gyors neki még az amerikai stílus, az NBA-ről nem is beszélve.
42. Sean Singletary – A Bobcats egyik padot koptató játékosa, aki sokat nem tett hozzá eddig a csapat játékához. Az irányító rossz dobószázalékot és csak pár gólpasszt jegyez, ami nem biztos, hogy elég lesz ahhoz, hogy megragadjon az NBA-ben. A D-League egyelőre megfelelőbb terepnek tűnik.
45. Goran Dragič – A fiatal szlovén játékos még nem igazán érett arra a szerepre, amit már az idén be kellett volna töltenie a Phoenix-nél. Steve Nash cseréjének lenni nem könnyű feladat, és Dragič-nak bőven van mit tanulnia, hogy hatékonyabban lássa el munkáját. Se a dobószázaléka, se a pályán meghozott döntései nem túl jók egyelőre. De ez a Suns hibája is, hiszen nem kellett volna egy 45. helyen választott játékosra ekkora felelősséget rakni.
47. Bill Walker – Képességei alapján az első 14-be is beférhetett volna, ám a térdein végzett műtétek miatt gyakorlatilag leszázalékolták. A kevés lehetőséget, amit kapott a Celtics-ben, fegyelmezett játékkal hálálta meg.
48. Malik Hairston – Nem sokat játszott ugyan a San Antonio-ban, de amikor lehetőséget kapott, megmutatta, hogy képes helyt állni az NBA-ben is, nem csak a D-League-ben. Azért várhatóan még egy ideig csak Udoka és Bowen mögött kap majd lehetőséget.
52. Darnell Jackson – Mire nem képes a D-League? Amilyen rosszul kezdte az évet a Cavs erőcsatára, annyira belejött most márciusban, miután eltöltött egy kis időt a felzárkóztató ligában. Az utóbbi öt meccsen lehetőséghez jutott, és ha már pályán volt, hasznosan is játszott: meccsenként átlag 12 perc alatt 4,8 pont és 3,8 lepattanó a termése. Gyakorlatilag elfoglalta az első körben választott Hickson helyét a csapatban.
55. Mike Taylor – A vékonydongájú Clippers guard a bizonyíték rá, milyen mély is volt a 2008-as draft: az egyik utolsónak választott játékos volt, és mégis képes megkapaszkodni – mit megkapaszkodni, 35 pontot is termelni akár! Nem lesz ugyan belőle stabil kezdő, de mint cserejátékos, aki képes felpezsdíteni az adott csapat támadójátékát, lehet rá számítani.
40. (2007.) Sun Yue – Sérülés miatt kevés lehetőséget kapott a Lakers-ben és a D-League-ben egyaránt. A sokoldalú kínai inkább csak jövőre igazolhatja, hogy NBA-szintű játékos-e.
48. (2007.) Marc Gasol – Nem sokan gondolták volna, hogy felveszi a versenyt bátyjával, pedig pontosan ez a helyzet. Az ifjabbik Gasol stílusa persze különbözik Pau-étól, de pont a fizikálisabb játék az, ami segített neki, hogy ő is könnyen felvegye az NBA ritmusát. Szép jövő előtt áll, ha még fejleszteni is tudja meglévő képességeit, bár talán az All-Star státusz nem feltétlenül lesz meg.
41. (2005.) Roko Ukić – A Raptors horvát irányítója eddig nem kápráztatta el az embereket, de valami kis fejlődés megfigyelhető nála az utóbbi időben. Ukić-nak gondot okozott az NBA-hez alkalmazkodás, és elég sok kritikát kapott a Toronto szurkolóitól, amire – főleg a rossz dobószázalékával – rá is szolgált.
Hamed Haddadi – Az első iráni játékos, aki az NBA került egyelőre nem sok lehetőséget kapott a Grizzlies-nél. A jól megtermett szürkemedve a D-League-ben játszott többet idén, de várhatóan jövőre a Memphis rotációjának részese lesz.
Bobby Brown – A 2007-es drafton csapat nélkül maradó irányító a tavaly Európában, valamint a Hornets Summer League csapatában mutatott jó játékával mégiscsak elérte célját, és bekerült az NBA-be. Csereként nem alkotott eddig maradandót, de nem is okozott igazán csalódást se a Kings-nél, se a Wolves-nál. Valószínűleg látjuk még egy-két évig, majd visszamegy Európába, több dicsőség, játékidő és főleg pénz reményében.
Othello Hunter – Végzés előtt dobbantott az Ohio State-ről, de rosszul mérte fel a lehetőségeit a 2008-as drafton, így csapat nélkül maradt. Bár néhány meccsen lehetőséget kapott az Atlantánál, nem valószínű, hogy megragad az NBA-ben – az egyetemre pedig már nem mehet vissza.
Cartier Martin – A 2007-es drafton csapat nélkül maradó swingman a következő évet Törökországban töltötte, majd idén a D-League-ben játszott, ahonnan jó teljesítménye okán a Bobcats szerződtette. Csereként csak pár perceket kap az NBA-ben, de azokat tűrhetően használja ki. Ezzel együtt könnyen lehet, hogy jövőre nem látjuk viszont az elitligában.
Rob Kurz – Egyike a Warriors keveset használt cseréinek. Ebben az idei, sérülésektől és szervezetlenségtől sújtott csapatban sikerült ugyan lehetőséget kapnia, de kérdéses, hogy jövőre is láthatjuk-e az NBA-ben.
Anthony Morrow – Hogy lehetett ezt a srácot nem draftolni idén?! Morrow egy igazi mesterlövész és a Golden State örülhet, hogy ölükbe hullott. Amikor először lépett pályára kezdőként, rögtön 37 pontig és 11 lepattanóig jutott, és jelenleg vezeti az NBA-t hárompontos-százalékban. Minden bizonnyal meg fogják tartani jövőre is.
(másodközlés a bball.hu -ról)
