Az idei átigazolási szezon legjobb opciókkal rendelkező csapata a Portland Trailblazers volt. Mit hoztak ki belőle? A szezon során 73 percet játszó játékosukat elcserélték egy eddig 0 percet játszóra a Sacramento-val. (Utóbbi a Bulls-tól érkezett a Kings-hez ugyanebben az üzletben.) Pedig övék az a játékos, aki a mostani játékospiac legkeresettebb cikke volt: Raef LaFrentz.
LaFrentz ugyan talpra se tud állni, és egy percet sem játszott idén, ráadásul több, mint 12,7 millió dollár az idei fizetése, de nem is a játéktudása az, ami vonzóvá tette egyes csapatok szemében. Mindenki csak Raef Lafrentz Lejáró Szerződését látta maga előtt (vagyis Raef Lafrentz' Expiring Contract, RLEC).
Költségcsökkentés. Egy luxusadót fizető klubnak nagyon jól jöhetett volna RLEC, hogy jövőre kisebb legyen a bérköltsége, amihez nyilván le kellett volna mondania egy jó játékosáról legalább. A gazdasági válság következtében ez nem jelent nagy gondot a tulajdonosoknak és general managereknek (ld. még: Chandler, Tsyon). Sőt, még RLEC idei költségének a 80%-át is a biztosító állja!
A Blazers pedig mindeközben stabil playoff-résztvevő csapat Nyugaton, de a nagyokkal (Lakers, Spurs) nem veszi fel a versenyt, legalábbis egyelőre. Az SF és a PG pozíciók jelenleg kicsit gyengébbek, mint az egy bajnoki címre aspiráló klubtól elvárható, és milért ne céloznák meg a címet most, amikor egy ilyen lehetőség adódik számukra? Mindenki azt várta, hogy még ha nem is egy szupersztárt, de egy jó játékost legalább sikerül majd szerezniük RLEC segítségével.
Jöttek is a lehetőségek: Vince Carter és Richard Jefferson is elérhető volt a játékospiacon, többek közt, és mindkét wingman előrelépést jelentett volna ezen a téren a Portland számára, még akkor is, ha ezért fel kellett volna áldozniuk néhány játékosukat nekik is. Olyan hosszú a kispadjuk, hogy ezt is megtehették volna, anélkül, hogy bármit is megéreztek volna belőle. Nem árulok el titkot, hogy semmi nem lett belőle...
Nem mintha így ne lenne jó helyezetben még mindig a Portland mostani építkezése mögött álló GM, Kevin Pritchard. RLEC után a nyáron így is a fizetési kalap alatt lesz a Portland, mivel döntő többségében fiatal játékosok alkotják, kisebb szerződésekkel. RLEC-vel azonban most felette voltak, és felette is tudtak volna maradni, ha be tudják váltani egy hasonló méretű szerződésre. Ez nagyobb rugalmasságot és több értéket biztosított volna, mint hogy a nyáron igazolhatnak játékosokat kevesebb, mint feleekkora összegért! Az érték/ár arány általában jól működik az NBA-ben, még ha RLEC pont az ellenkezőjét is bizonyítja (a lehetőség anno még benne is megvolt, hogy jó teljesítményt nyújtson).
Nem járnak jó idők mostanában Pritchard-ra, pedig szezon elején még minden szép és jó volt. A csapat fejlődött McMillan edző keze alatt, ez az év még a fejlődésre és Greg Oden beilleszkedésére volt szánva, míg RLEC biztosította, hogy a következő nyáron hozzá lehessen adni a bajnokcsapathoz hiányzó darabkát, miközben bőven a luxusadó alatt marad a Blazers. De érkezett Darius Miles, és a tervek kezdtek felborulni. Miles már egy ideje nem a Blazers égisze alatt hajózik, mivel a csapat orvosai szerint a műtött térde nem alkalmas a sorozatterhelésre, és orvosi okokból visszavonultatták. Miles nem így gondolta, és erről másokat is sikerült meggyőznie, jelenleg például a Memphis játékosa. Ez rossz hír a Blazers-nek, mert így az eredeti, méghozzá szép magas fizetése továbbra is számít a csapat fizetési mérlegébe, tehát a fizetési sapkára is hatással van. Így csökkent a 2009 nyári mozgástér a játékospiacon a Blazers számára, aminek ellentételezéseként most kellett volna RLEC-t értékesíteniük. Nem sikerült, és ez meg fogja nehezíteni a bajnoki álmok megvalósulását. Persze még mindig van jópár lehetősége Pritchard-nak, hogy nyáron megszerezze azt a bizonyos darabkát, ám sokkal jobban meg kell majd dolgoznia érte
