Hoopswave

Nézem a múltkor a Miami Heat egyik meccsét. Épp otthon játszanak, ahol elég gyatra mérlegük van, alig .500 felett vannak csak. Elkezdődik a meccs, a csapatok már pár támadáson túl is vannak, de a pálya melletti székek többsége tök üres. Amikor nagyobb totált mutatnak időkérésnél, még inkább kong az aréna az ürességtől. Nesze neked, hazai pálya!

Lassacskán félig-meddig megtelik a nézőtér, de továbbra is meglehetős csendben telik az idő, a cipőtalpak nyikorgását, a játékosok kiáltásait, a labda pattogásának a hangját mind jól ki lehet venni a pálya melletti zajmikrofonok segítségével. Csak annak az állítólagosan tízezer körüli nézőközönségnek nincs hangja. Tízezer. Hang nélkül.

Néha a ceremóniamester, aki levezényli az egész hacacárét a meccs körül, előszurkolásba kezd, felhangzik a hangszórókból a „defense, defense”, vagy a „let’s go heat”, amire csekély visszhang is érkezik a nézőktől, de ez hamar elhal. Félidőben kimennek az emberek a csarnokból, és kinn is ragadnak a büfében, tehát a harmadik negyed elején megint üres a terem, csak lassan szálingóznak vissza a nézők. Jóllakottan figyelik a pályán zajló eseményeket. Ott ez a böszme nagy hodály, egy csomó emberrel és nincs köztük, aki hangjával támogatná a csapatot.

A Kelet mindig lemaradásban van a Nyugathoz képest. Vagy majdnem mindig. Nem minden téren, de általánosságban. És itt most nem Európa történelmi örökségéről van szó, hanem az NBA-ről.

Míg az Atlanti-óceánhoz közelebbi konferencia négy élcsapata Nyugaton is az élmezőnyben tanyázna (és ezt a korábban elég szárnyaszegett Hawks-ról nem gondoltam volna, de ezt majd később), addig onnan lefelé csupa olyan csapatot találunk, amelyik mérlege alapján még az utolsó rájátszásba jutó helyért se küzdhetne. Milyen gyengék a Keleti csapatok, 5-től 15-ig? A Nyugaton 12. Grizzlies Keleten rájátszást érő helyen lenne, és a mérlege 4-2 a Keleti csapatok ellen. Már a Miami sem jutna be a rájátszásba Nyugaton, pedig mai állás szerint Keleten épp ötödikek. A négy keleti élcsapaton kívül csak a Bucks-nak van 5-4-es pozitív mérlege a másik konferencia ellen. De talán a legjobban az összesített egymás elleni mérleg mutatja a Kelet alsóbbrendűségét: 51-71, ami .418-nak felel meg. Mindez azután, hogy csütörtök óta több győzelmet számolnak a Keletiek a párharcban. És persze ugye ne feledkezzünk meg a tavalyról ismerős Boston-Orlando-Cleveland trió Atlantával kiegészült kvartettjéről, akik a nyugatiak ellen is szép mérleggel bírnak, nem csak konferencián belül.

 

Egy rakás alulteljesítő.

 

Pedig milyen biztató volt, hogy tavaly végre, tíz év után először a Kelet rendelkezett jobb márleggel az alapszakasz végén, egy tisztes kis .513-as mutatót összehozva. Előtte? Sorrendben, az időben visszafelé haladva:

07-08: .411

06-07: .429

05-06: .440

04-05: .420

03-04: .367

02-03: .405

01-02: .448

00-01: .383

99-00: .460

98-99: .548 (lockout miatt csak 5-6 meccset játszott egy-egy csapat más konferenciabeli ellenfelekkel, tehát nem reprezentatív)

97-98: .579

 

A Sixers szezonja már el is úszott. Alig valamivel több, mint a negyede telt el a szezonnak, de ez már menthetetlennek látszik. Persze, amilyen gyenge a Keleti főcsoport idén, még nincs semmi veszve a rájátszás szempontjából, hiszen a hetedik Bobcats is csak 2 ½ meccsel van előttük a táblázaton.

Pedig amikor a nyáron megérkezett Eddie Jordan, mindenki reménykedett Philadelphiában, hogy vele és egy egészséges Elton Branddel felül tudják múlni a tavalyi szereplésüket, amikor is a rájátszás első fordulójában erőfeszítésre késztették a később a nagydöntőig menetelő Magic-et.

Csakhogy a gondolatmenet már itt elbukott, hiszen abban a tavaszi párharcban az Orlando még nagyon gyengén játszott, főleg az első három-négy mérkőzésen. Ráadásul távozott Andre Miller is a nyáron, és jelenleg nincs igazi játékmestere a csapatnak.

Az eddigi 18 meccs alatt az derült ki, hogy az átállás az új játékrendszerre nehezebben megy, mint azt várták: se a védelem, se a támadójáték nem működik igazán, mindkét tényezőt tekintve a kevésbé hatékony csapatok között található a Sixers. Lou Williams még csak tanulja a PG szerepkört, hiszen eddigi NBA-karrierje során SG-ként szállt be a padról, hogy segítsen felrázni a támadójátékot. Elton Brand még korántsem önmaga, vagy legalábbis láthatóan nem találja a helyét. Iguodala pedig nincs akkora játékos, hogy főattrakcióként elvigye a hátán a csapatot. Persze a sérülések is hozzájárultak a Philadelphia siralmas szezonkezdetéhez: a nagy tehetség Speights és a korábban említett Lou Williams is hosszabb időre kidőltek a sorból. Nem csoda hát, hogy épp egy hétmeccses vereségsorozatuk van, és Keleten csak a Knicks-nél és a botrányosan gyenge Nets-nél állnak jobban, 5-13-as mérleggel.

Akkor most ehhez adjuk hozzá Iversont, és... Hát ez az, a mostani helyzeten elvileg nem sokat ronthat az egykori ünnepelt hős, aki a Grizzlies-től oly dicstelenül távozott. Eddie Jordan dolgozott már pontgyáros mentalitású PG-vel, akinek mindenfajta allűrjei vannak (Arenas), de nem tűnt túl elragadtatottnak elsőre az ötlettől, amikor csak az újságírók kitalációjának minősítette az „Iverson visszatér a Sixers-hez”-pletykát. Azóta persze már fényezte is Iverson-t („elragadó személyiség”), de hadd maradjon bennem kétely...

Aztán ott van Andre Iguodala is, aki szerintem nagyon nem szeretne megint „a másik A.I.” lenni. Plusz Brand se fogja túl sokat látni a labdát, mint ahogy Chris Webbert se tömte Iverson labdával pár évvel ezelőtt. Igen, Iverson azonnal képes lesz 20+-os meccseket produkálni, de a csapat hatékonyságán nem fog javítani. A Grizzlies is egy egészen tűrhető 5-5-öt produkált az utolsó tíz meccsén, miután megszabadultak Mr. Nem-Fogok-Edzeni-től.

A végső érv persze nem más, mint hogy Iverson visszatérése majd megdobja a ligautolsó arénakihasználtságot Philadelphiában, és ez erősebbnek tűnik bármi másnál. AI még mindig sok ember kedvence, a nosztalgiázni vágyók majd hajlandóak lehetnek fizetni azért, hogy újra láthassák. Mivel a szezon amúgy már úgyis megy a kukába, miért ne legyen egy kis látványosság?

Stephen „Utálom Nellie-t” Jackson, Jamaal „Bar Fight” Tinsley, na és Allen „The Canswer” Iverson. Három rovott múltú játékos, akinek a héten megváltozott a munkastátusza. Felkészül: Monta Ellis!

Captain Jack végre megkapta a Nelsontól való szabadulást jelentő játékoscserét, bár nem feltétlen az általa áhított helyek egyikére. Se nem nagycsapathoz, se nem a Knicks-hez került, hanem a Warriors-hoz nagyon hasonló helyen tanyázó Bobcats-hez. Most boldog vagy, Stephen? Mikor rúgod ki az ügynöködet, hogy ilyesmibe belement? Bár az oaklandi öltözőbeli hangulatnál csak nyugodtabb lehet a helyzet Charlotte-ban, de a csapat ugyanúgy nem halad semerre. „Én a rájátszásra és a bajnoki címre vagyok megalkotva. Ez az, amiért játszok. Én vagyok Big Shot Jack.” Sok szerencsét, Jack, sokat kell dolgoznod azért, hogy ezzel a Bobcats-szel sikerüljön legalább a rájátszást elérned. Egy újabb játékoscserét kiharcolnod főleg nem lesz egyszerű, miután olyan szépen alákanyarítottad a neved a hároméves szerződéshosszabbításra. Ja, és még egy tanács: Larry Brown legalább annyira makacs és önfejű, akárcsak Nelson volt – vagy amilyen te magad vagy.

...and the Warriors, too.

 

Volt „szerencsém” végignézni a Knicks-Warriors meccset a hétvégén, és bár a 107-121-es végeredmény nem azt mutatja, mindkét csapat elég gyatrán játszott. De ha már megnéztem, le is írom sommás véleményemet. Persze lehetne akadékoskodni, hogy egy meccs alapján alkottam ítéletet, de az összefoglalók és a statisztikák alátámasztják a bennem kialakult képet.

Tehát a meccs: a Knicks-nek nem sok esélye volt már az elejétől fogva, mert a Warriors nagyon jó dobóformát fogott ki. Persze, New York is 48,8%-kal dobott, de ahogy az várható is volt, a védekezés teljesen hiányzott a meccsből. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, mindig is szimpatizáltam a Nellieballal és a run-and-gunnal, az meg máskorra tartozik, hogy a tapasztalat szerint ezzel nem lehet bajnokságot nyerni. Mindvégig az járt azonban a fejemben, hogy egyszerűen tehetségtelen alakokból áll D’Antoni csapata, és a csapatszellem csak ritkán és rövid ideig tesz látogatást náluk, akkor is megijed a játékosoktól.