A Phoenix Suns nem tartozik a legszerencsésebb csapatok közé, ám nem lehet róluk elmondani, hogy ne szeretnének kísérletezni új dolgokkal. Ezért is vagyok kíváncsi, hogy az edzőváltás után mire is lesznek képesek. Vajon felmelegítve is olyan jó lesz-e a káposzta, mint frissen?
A Suns évekig a run-and-gun stílus zászlóvivője volt, Mike D'Antoni filozófiája, a "Seven Seconds Or Less" (Hét másodperc vagy kevesebb) az NBA legszórakoztatóbb csapatává tette őket. Sajnos mindig hiányzott valami, hogy a nagyszerű alapszakaszbeli eredmények után a rájátszásban is igazán sikeresek legyenek. Stoudemire sérülésén keresztül eltiltásokon át Tim Duncan hárompontosáig sokminden gátolta a Suns sikerét. A tulaj aztán úgy döntött, elég abból, hogy nem sikerül átlépni a siker küszöbét, és radikális változtatásokat eszközölt az idei szezon előtt: D'Antoni és az általa meghonosított játékstílus nem kellettek többé, jött helyette az eddig sehol sem bizonyító Terry Porter, akinek a feladata a védekezés fontosságának sulykolása lett volna. Mindeközben a menedzsment sorra hozta az olyan személyi döntéseket, melyek minden hosszútávú tervet nélkülöztek, és egyetlen céljuk az azonnali győzelem volt. A jövő elzálogosítása bejött 2006-ban a Miaminak és tavaly a Bostonnak, tehát volt sikeres példa előttük. A részek azonban csak nem akartak összeállni, hiába került a Suns-hoz Shaq és Jason Richardson. A veterán játékosok lázongtak is Porter nüanszokra építő változásmenedzsmentje ellen, és a vezetőség tűzoltásba kezdett, amikor a csapat kicsúszott a playoffot jelentő helyek közül. Először is árulni kezdték Stoudemire-t, akinek ez az idénye valamivel gyengébbre sikerült eddig, mint a tavalyi, és nem igazán érzi a csapatvédekezést (váltásokat, besegítéseket). Majd pedig amikor nem jöttek az igazán jó ajánlatok, stratégiát váltottak, és elbocsátották Porter-t, megbízva Alvin Gentry-t a vezetőedzői teendőkkel - visszatérve a korábbi játékstílushoz, ami legalább a szurkolóknak tetszett ("Hamár sikeresek nem lehetünk, legalább legyen jegybevételünk"-alapon).
Gentry volt az utolsó megmaradt segédedző a D'Antoni-féle stábból. A vezetőedzői eredményei ugyanakkor nem túl fényesek, bár a Clippers-t edzeni mindig nagy kihívás. Gentry azonnali visszatérést hirdetett a korábbi elvekhez, és visszaállította a Seven Seconds Or Less uralmát. Az All-Star szünet után a csapat új reményekkel vágott bele újra a küzdelembe, és rögtön meg is látszott, hogy a játékosok mennyivel felszabadultabban játszanak Gentry alatt. Az első három meccsükön mindegyiken elérték a 140 pontot, amilyen támadóteljesítményre a 90-es évek legeleje óta nem volt példa az NBA-ben. Tegyük gyorsan hozzá, hogy nem volt nehéz dolguk, hiszen a liga leggyengébb csapatai közül játszottak a Clippers-szel kétszer, míg a Thunder-rel egyszer. A meccsek ritmusa azonban nagyon más volt, a szurkolók nagyon jól fogadták a látványos, rengeteg kosarat hozó stílust. Aggasztó jel volt viszont, hogy még ezek a gyenge csapatok is könnyedén elérték a 100 pontot mindegyik alkalommal, ami azt jelezte, hogy Porter védekezési sémái, valamint a játékosállomány változásai nemhogy javítottak, de összességében rontottak a Suns védelmén a D'Antoni-korszakhoz képest.
Ahhoz, hogy pontosan meg lehessen ítélni, hol is áll a Suns játékerőben az igazán jó csapatokhoz képest, kiváló alkalomnak ígérkezett a tegnapi hazai meccs a Boston Celtics ellen. A meccs előtt azonban mindkét csapat háza táján rossz hírek láttak napvilágot: A Celtics-nél Garnett dőlt ki 2-3 hétre, míg a hazaiaknál Nash pick-and-roll partnere, Stoudemire kell, hogy kihagyja a szezon hátralévő részét szemműtétje miatt. Utóbbi hírt hallván rögtön azt gondoltam, a Suns szezonjának és playoff-reményeinek vége. Nincs senki, aki helyettesíteni tudná Amaré játékát, ráadásul a Phoenix kispadja igen rövid, és nincs már Diaw sem, aki valamelyest pótolni tudná. Sima Boston győzelem - gondoltam - méghozzá úgy, hogy a Suns nem is éri el a 100 pontot. Az állítás első fele igaznak bizonyult, ám az utóbbit illetően kellemes csalódás ért.
A meccs korántsem volt annyira egyoldalú, mint ahogy azt a box score sugallja. A Boston csak a szenzációs napot kifogó backcourt-jának köszönhetően tudott nyerni ennyivel - nameg egy kis bírói segédlettel. (Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy ha a bírók jól fújtak volna, akkor Phoenix-siker születik, de az eredmény minden bizonnyal szorosabb lett volna. Minden vitás helyzetben a Celtics-nek kedveztek, főleg ami a támadó-szabálytalanságokat illeti: ami az egyik oldalon belemenés volt, a másikon védőhiba - nem voltak valami konzekvensek, amit a büntetőbeli eltérés is mutat.) Ray Allen és Rajon Rondo együtt 63 pontot ért el, 23/33-as dobásmutatóval. Egyszerűen nem tudtak hibázni, mint ahogy az egész zöld csapat 63%-kal dobott. Ebben részben hibás volt a gyenge Phoenix-védelem is, de ha a védők zavartak dobás közben, akkor is betalált a Bostoni gárda.
A Suns védelmének gyengesége igen nyilvánvaló. Mint ahogy az is, hogy nincsenek minőségi cseréik. A meccs első tíz percében hiába dobott 70% fölött a Celtics, mégis egyenlő volt az állás, majd jöttek a Suns cseréi, és rögtön tíz pont fölé kúszott a különbség. Gyakorlatilag hét hadrafogható embere van Stoudemire kidőlésével a Phoenix-nek, és közülük kettő csak korlátozott időben áll Gentry rendelkezésére. Se Shaq, se Grant Hill nem képes 100%-on játszani 35-40 perceket, de még 75%-on sem. Tőlük csak 30-33 perc várható, a fennmaradó időben másnak kell helytállni. Nash sem a régi már, és Dragić tapasztalatlansága nagyon visszaveti a Phoenix támadásait. Barnes, Barbosa, Dudley és Richardson az, aki érdemben hozzá tud tenni a meccshez. Közülük Richardson-nak nagyobb részt kellene vállalnia, ám ő jelenleg csak harmadik opció, az is csak Amaré sérülése után. Persze mindezt Gentry-nek is észre kell vennie, és többet követelni játékosától.
A szezon hátralévő részét illetően bizakodásra adhat okot a Suns szurkolóinak, hogy a védelméről híres Boston ellen is sikerült elérni a csapatnak a 100 pontot (bár Garnett nem játszott, ugye). Ám ezzel a hét emberből álló rotációval a nyolcadik hely elérése is igen nehéz lesz nyugaton, hacsak a többi csapatnál is ki nem dől több kulcsjátékos a sorból.
Most olyan ez a Suns, mint az őszi napsütés: megédesíti még a szőlőszemeket, hogy az átlagszurkoló élvezze a meccseiket, de már mindenki tudja, nem sok ereje van és nem húzza sokáig. A minél élvezetesebb playoff-meccsek miatt szeretném, ha nem lenne igazam. (Ti meg nézzétek őket addig, amíg lehet!)
